Optikatörténet folytatása

1929-ben A GAMMA Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft. keretében a GAMMA a Múzeum körút 41. szám alatt "Mérnöki szaküzlet"-et nyitott, amelyet 1932-ben kibővítettek és áthelyeztek az Apponyi tér 1. szám alatti nagyobb, reprezentatív üzlethelyiségbe.

"Az üzlet eladási tervét eredetileg kizárólag mérnöki műszerekre és felszerelésekre, illetőleg oly cikkekre alapoztuk, amelyek a földmérés külső és belső munkáinál jöttek tekintetbe. Elsősorban a GAMMA r. t. által gyártott geodéziai és topográfiai műszerek és felszerelések eladásúra helyeztünk súlyt."

1942-ben a GAMMA Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft. igazgatóságát és irodahelyiségét áthelyezte a Közraktár utca 20. szám alá, a Zsil utca és a Közraktár utca sarkán 1941-ben épült hatemeletes székházba. Ezenkívül Juhász István 1942-ben alapított Ipari Szabadalmakat Értékesítő r. t.-je (ISIÉRT) székhelye is itt volt. Ennek az épületnek a földszinti üzlethelyiségébe került a GAMMA szerszámgép eladási osztálya is. Az első emeleten volt a Kft. fotó osztálya, ahol főleg fényképezőgépek forgalomba hozatalával foglalkoztak. A cég üzleti forgalma évről évre növekedett.

A harmincas évek elejétől kezdve A GAMMA Műszaki és Színespapírok Gyára Kft. néven papírfeldolgozással is foglalkoztak. Székhelye Futó utca 25. szám alatt volt. Ez a Kft., amely üzleti évét jelentős nyereséggel zárta, 1941-ben egymillió pengő alaptőkével GAMMA Papíripari és Kereskedelmi rt. néven újjáalakult a Magyar Általános Hitelbank és a GAMMA közös érdekeltségeként. A Futó utcai üzemet fokozatosan Albertfalvára telepítették át. Egy esztendővel később, 1942. december 30-án az rt. formailag beolvadt a GAMMÁ-ba.

A GAMMA Röntgen Kereskedelmi Kft. az Apponyi tér 1. szám alatti ház félemeleti helyiségeiben rendezkedett be. A Kft. 50-50%-os részesedési arányban a berlini Sanitas céggel közösen irányította a vállalatot, amely orvosi készülékeket és berendezéseket, rövidhullámú és különböző teljesítményű röntgenkészülékeket hozott forgalomba.

A Magyar Nemzeti Bank engedélyével a GAMMA 100 ezer svéd korona kölcsönt vett fel, s ennek segítségével is céget alapított Stockholmban, amelyet később, 1940-ben licenc-szerződéssel egy stockholmi finommechanikai gyárnak adtak át.

Közben az Országos Ipartestület 1939-ben arany díszérmét adományozta a Gammának.

A gyár belső ügymenetével és a gyártással kapcsolatban is fokozódtak a követelmények. A szervezői munka központosítására és egységesítésére felállították a racionalizálási és szervezési osztályt. A szervezési tevékenységről az 1943. évi igazgatósági jelentés így emlékezik meg:

"A szervezés fontos lépéseként a többtermelés érdekében bérrendszerünk megváltoztatását hajtottuk végre. Ennek kapcsán a bérelszámolást korszerű, gépesített rendszerre alakítottuk át és ösztönző bérrendszerként a szakmánybért (akkordot) vezettük be. E változás alapfeltételeként a műszaki előkészítés átszervezését is végrehajtottuk"

A követelmények elsősorban a gyártásszervezési intézkedéseket tették szükségessé. Így pl. a gyártáselőkészítésnél megvalósult a gyártás- és művelettervezés. A gyártóeszköz-gazdálkodásnál pedig szerszámszerkesztés alapján készült gyártóeszközöket alkalmaztak, amelyeknek szükségességét előzőleg gazdasági számításokkal határozták meg. A szerszámgyártást a kapacitás és az elkészítési határidő szempontjából programozták. A szerszámgyártást modern gépekkel szerelték fel, pl. helyzetfúrógéppel, menetköszörűvel, profilprojektorokkal.

Nagy szerepe volt a szabványosításnak, mivel az egyszerűsítés és egységesítés révén így nagyobb sorozatú alkatrészgyártás vált lehetővé. Ezzel csoporttechnológia-szerű gyártási rendszert honosítottak meg.

Az 1936-43. években a háborús konjunktúra időszakában az eszközök és a források felhasználása a következőképpen alakult: Az eszközök növekedése 1936-hoz viszonyítva óriási méretű: 63-szoros. Ezen átlagnövekedésen belül a gépek és berendezések növekedés csaknem 100-szoros. A készletek növekedése 86-szoros. A forrásokat vizsgálva, megállapítható az idegen tőke nagymérvű igénybevétele. Ez 1943-ban a források összes értékének 78,5%-át tette ki. (Idegen tőke alatt abban az időben bankhitelt, visszafizetendő állami kölcsönt, gyártási előlegeket, elfogadványokat értettek.) Jelentős mértékben növekedett ebben az időszakban a nyereség is, amelynek forrása az export (amelynek fenntartása és bővítése létérdeke volt a gyárnak, hiszen a 30-as évek közepétől a magyar piacon termékeinek csak egy részét helyezhette el), valamint a találmányokkal való foglalkozás volt. A magas nyereség lehetővé tette a nyugdíj és jóléti alap kialakítását. Magas szintű iparitanuló képzést is tudtak folytatni, emellett fizetett szabadságot biztosítottak és támogatták a dolgozók lakásépítését is.

Exportáltak Hollandiába, Ausztriába, Lengyelországba, de Kínába és még más országokba is. Mikor a helyzet úgy hozta, a kitűnő üzleti szellemmel rendelkező GAMMA igazgatóság a Szovjetunióra is felfigyelt és jövőbeni üzleti kapcsolatokat vélt ott felfedezni. A magyar-szovjet gazdasági egyezményt 1940. szeptember 3-án írták alá. Röviddel ezután a GAMMA a Honvédelmi Minisztériumnak kérelmet terjesztett elő, amelyben engedélyt kért, hogy a Szovjetunióval kereskedelmi érintkezést kereshessen. Ebben a GAMMA vezetői a többi között azt írják, hogy más külföldi gyárak a Szovjetunióban ".fontos kereskedelmi pozíciókat építenek ki, amely pozíciók már a háború utáni idők kereskedelmi lehetőségeit vannak hivatva szolgálni. Félő, hogy amikor mi már az összeköttetés felvételére engedélyt kapunk. a mainál sokkal nehezebb viszonyok között leszünk kénytelenek kereskedelmi pozíciónkat kiépíteni. Nagy lehetőségeket látunk optikai lencsék, prizmák munkavállalásában. amelyeken keresztül a gyár önmagát vezethetné be a jövőben az orosz piacon."

Sajnos a kezdeményezés nem vezetett eredményre, érdemi kapcsolatok felvételére nem került sor.

A Duflex fényképezőgép

Mint már szó volt róla, a nyereség egyik döntő forrása a találmányok okos hasznosítása volt. A 30-as évek elejéről igen jó példa erre a Rezsny-féle lokomotív sebességmérő, valamint a Juhász-Gamma lőelemképző. Mind a két berendezést a GAMMA fejlesztette és gyártotta. Jó tudni, hogy a Svájcban 1932-ben 12 ország műszaki és katonai vezetőinek részvételével megrendezett légvédelmi bemutatón a német, holland, francia és belga cégek termékei mellett bemutatott Gamma-Juhász lőelemképző fényes diadalt aratott. Így lett ez a gyártmány a Gamma legsikeresebb és egyben szimbolikus terméke is. Juhász István a lőelemképző licencét Svájcba igen, de a németeknek, bármennyire is szerették volna nem adta el. Itt érdemes megjegyezni, hogy, mivel a repülési sebességek megnőttek, így a repülőket az optikai keresővel már nem lehetett jól követni, sötétben egyébként is csak fényszórók mellett, rossz időben pedig egyáltalán nem lehetett használni, ezért a II. világháború végére a lőelemképző elavult, a gyártását befejezték.

További néhány fontosabb akkori találmány:

• A binokuláris Barabás-féle távmérő távcső, melynek lényege, hogy alkalmazásával a binokuláris távcsövek tetszés szerint figyelő vagy távmérő távcsövekként használhatók.
• Írógép vakok részére. Braille-féle jelírással dolgozik, és abban különbözik a más rendszerű vakírógépektől, hogy a kitapintható, pontszerű jeleket nem papírlapra, hanem papírszalagra írja, aminek előnye, hogy elmarad a papírlap sorok utáni emelése és így a számeltolódása.
• Szabadalom volt továbbá a rajzoló készülékkel alakítható anyagábra-hordozó, amivel pl. a papír felületén összességükben valamilyen ábrát alkotó, kitapintható jelek készíthetők
• Fénytelefon, amelynek lényege, hogy az optikai rendszer gyújtósíkjában álló izzólámpa sugárzása a mikrofonáram ingadozását követi. A sugárzás erősségének változását a vevőállomás fotocellája veszi fel és vezeti a telefonhallgatóba. Fehér-vörös vagy infrafénnyel működött. Hatótávolsága nappal 6-8, éjjel 8-10 km volt. Pl. terepen dolgozó geodéta csoportok gyors és vezeték nélküli összeköttetésére volt alkalmazható.
• Polgári lövésztávcső
• Lóverseny fogadógép
• Erdei iránytű
• Gamma egyensúly rajzasztal
• Péterfalvy-féle délszögfelrakó, stb.

A háború utolsó egy-két évében a gyár rendelkezett néhány olyan, főleg a fotózással kapcsolatos találmánnyal, amelyeket a háborús helyzet és termelés miatt nem realizáltak. Egy részük azonban a háború után megvalósult.

1939-ben került sor az üzemi katonai parancsnokság felállítására, amit 1941-ben létszámban megerősítettek, majd felállították - a már meglevő katonai átvevőkön, pontosabban honvéd ellenőrző kirendeltségen kívül - a hadiüzemi személyzeti parancsnokságot. Ennek fő feladatai közé tartozott a katonai megrendelések teljesítésének biztosítása; másrészt pedig az üzem dolgozóinak politikai és fegyelmi felügyelete.

A légitámadások miatt 1944 januárjában főleg a gyúlékony anyagok tárolására Diósdon kibéreltek egy helyiséget. Ezt követően májusban Juhász Zoltán Fejér megyei, több száz holdas birtokán levő kastélyának alagsorában és a Szeszgyár egyes helyiségeiben is több mint 30 tonna félkész árut raktároztak el. 1944-ben Budatétényben a sziklapince pedig mintegy 5 millió pengő értékű anyag, félkész árú és gépek raktározását szolgálta. Ide került kitelepítésre a forgácsoló II. üzem és a maróműhely gépeinek zöme. E műhelyrész minőségi átvevői (6-8 fő), Juhász István Budatétényben levő villájának első emeleti könyvtárszobájában dolgoztak, ahová a mérőszobát telepítették át. A budatétényi Kő utcában levő gyári tulajdon a háború során teljes egészében veszendőbe ment. A frontvonal közeledtével 1944 végén a honvédelmi miniszter egy kisebb, mintegy 8 gépre és egyéb felszerelésre tehető javító részleg Somlóvásárhelyre való kitelepítését rendelte el. Ez ugyancsak veszendőbe ment.

A nyilas kormányzat 1944. november 14-én megállapodást írt alá a háború folytatása szempontjából fontos iparágak Németországba való kitelepítéséről. A GAMMA is a kitelepítésre szánt gyárak közé tartozott, de ez nem történt meg. A Somlóvásárhelyre és a Kő utcába telepített gépeken kívül minden a gyárban maradt.

1944 végén Budapest hadszíntérré vált. December 26-ától 1945 február 11-éig a GAMMA frontvonalban volt. A gyár a harcok alatt két ízben is gazdát cserélt. A GAMMA a front áthaladása előtt 1285 egységből álló gépi berendezéssel és több mint 5 ezer fő létszámmal dolgozott. A gépállomány jelentős része a harcok alatt megsemmisült. A Fehévári úti épület földszinti és I. emeleti része teljesen kiégett, még más épületek a becsapódó lövedékek és különböző tűzesetek miatt erősen megrongálódtak. A háborús károk a következők voltak:

A harcok elmúltával a megmaradt berendezésekkel a budafoki szovjet parancsnokságnak írógépeket alakítottak át cirilltetűsre. Ez a munka a gyár akkori kísérleti műhelyében villamos energia nélkül folyt. 1945. február 26-tól a gyár a villamos energiát a Kelenföldi Erőmű egyik középnyomású gépegységének üzembe helyezése után kapott. Így március elejétől - a fegyverszüneti egyezmény alapján - a szovjet front megrendelésére kezdtek gyártani. 1945. június 25-ig készítettek a szovjet hadseregnek puskatisztító vesszőket és tölténykivonókat, valamint autókhoz bronzperselyeket. Ezután 50 sérült vasúti teherkocsi rendbehozatalát vállalták, majd pedig - az akkori szükséglethez igazodva - a lakosságnak készítettek különféle alumínium edényeket, valamint egyéb háztartási eszközöket. Az előállított közszükségleti cikkeket a vállalat vidéken élelmiszerért cserélte. Ez az akció tette lehetővé, hogy a bejáró dolgozóknak kezdetben egy tányér levest, később pedig - az inflációs pengőben történő fizetésen kívül - némi élelmiszert és textíliát is adhatott a gyár.

A Nemzeti Bizottság által kiküldött 363/b. sz. igazolóbizottság 1945. július 25-én a GAMMA-tan nyilvánosan kihirdetett határozatával ugyanis Juhász István vezérigazgatót vezető állás betöltésére alkalmatlannak nyilvánította. Ez persze az ő alkalmatlanságukat mutatta. A vezérigazgatói tisztséget dr. Csonka Elemér és Tavasz István együttesen gyakorolta. Az utóbbi lett az ügyvezető igazgató, hozzá tartozott a gyárvezetés.

Az ideiglenes Nemzeti Kormány több hadosztály felállítását is vállalta. A számukra szükséges irányzó és tábori távcsöveket, tájolókat 13 millió pengő értékben a GAMMÁ-nál rendelték meg, de a gyártásra már nem volt szükség, mert Németország közben elvesztette a háborút.

A GAMMA igyekezett mielőbb bekapcsolódni a kormány újjáépítési programjába. A földreform végrehajtásához a Földművelésügyi Minisztériumnak geodéziai és térképészeti műszerek szállítására tett ajánlatot. Az egészségügyi szervezet mielőbbi talpra állításához pedig a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozó közkórházaknak mikroszkópok és egyéb orvosi műszerek gyártását és szállítását kezdeményezte. A felszabadulástól 194_5 közepéig ezek ellenére sem tudott a vállalat gyártási profiljának megfelelő rendelést szerezni, ezért a már működőképes gépek is többségükben kihasználatlanul álltak. Gyártottak szemüveglencsét, teodolitot, bányafokívet, órásipari esztergapadokat, szintezőműszert, logarlécet, körzőkészletet, kapulap valamint akkordbélyegző órákat stb. Kifejlesztették egy 30-szoros nagyítású tükrös távcsövet és egy hibamentes geodéziai távcsövet is.

A világ első, szemmagasságból betekinthető tükörreflexes, kisfilmes fényképezőgépét, a Duflexet is a Gamma gyártotta. Ennek a gépnek az objektíve már beugró rekeszekkel működött. Elkészítették a Kinga normálfilmes fényképezőgépet is, amelynek újdonsága a fémlamellás redőnyzár volt. A gyár fényképezőgépekkel kapcsolatos fejlesztései világviszonylatban is új szerűek voltak és világszerte is nagy érdeklődés kísérte őket.

Abban az időben a fejlesztés elsősorban az optikai termékekre vonatkozott. 1947-ben elkészült egy iskolai mikroszkóp mintapéldánya. Műhelymikroszkópokat is elkezdtek kis sorozatban gyártani.

1948-tót készítették a 360°-os, 6000 vonásos Bézárd tájolót. Gyártottak hanglemezvágó valamint keménységvizsgáló berendezéseket és mikrométereket is.

Az elért eredmények a vállalat fenntartásához mégsem voltak elégségesek. Hűen tükrözi ezt a vállalat 1947. június 20-i közgyűlési mérlegbeszámoló jelentése:

GAMMA gyártmányú filmvetítő

"A gyárnak még az ostrom előtt voltak kimunkált, békegyártásra előkészített cikkei, amelyek azonban a régi gépparkra voltak felépítve, azonban a súlyos háborús veszteségek miatt 1946 elején új békecikkek megszerkesztéséhez és előkészítéséhez kellett hozzáfognia. Az így előállott késedelmek miatt a gyár a stabilizáció időpontjáig, 1946. augusztus I-ig az átállással nem lehetett kész és így a forint időszakban az átállás és újjáépítés költségei a gyár minden értékesíthető forgóvagyonát felemésztette.

Nehézzé tette az átállást az a körülmény is, hogy a gyár cikkei különleges műszerek, amelyeknek megvásárlását a vevő csak megfelelő mintapéldányok kipróbálása után hajlandó megrendelni. a külföldi megrendelések gyűjtését és cikkeinknek külföldön történő bevezetését a nehéz utazási és szállítási viszonyok miatt hosszadalmassá tette. Már a cikkek megválasztása sem történhetett az előbb említett okból egy tervszerűen végrehajtott piackutatás eredménye alapján, és így a gyár a békeidők korábbi tapasztalataira volt utalva. Gyárunk cikkei kifejezetten exportcikkek és a gyár kapacitása a bel földi szükségletet nagymértékben túlhaladja. A nemzetközi fizetési és árukompenzációs megállapodások hiányában azonban csak fokozatosan indulhatott meg a gyár cikkeinek külföldi értékesítése. Ennek megfelelően a vállalat értékesítési lehetőségei minimálisak voltak.

A vállalat a stabilizáció időpontjáig az inflációs bérekre való tekintettel az akkor mutatkozó alacsony termelési eredmények mellett is egyensúlyi állopottan volt, mert a mutatkozó hiányokat alkalmi anyageladásokkal pótolni tudta. A stabilizáció bevezetésének időpontjától kezdődően azonban a felfutási kísérlet és előkészület költségei a vállalat adósságait rohamosan növelték. A fentebb említett okok miatt a vállalat majdnem egy évi késedelemmel foghatott csak hozzá újjáépítési és békegyártásra való előkészületeihez és így a stabilizáció időpontjáig a munkálatokat olyan mértékben nem tudta előre vinni, hogy a stabilizáció bekövetkeztéig, jövedelmezőségi egyensúlya biztosítható lett volna. Súlyosbította a helyzetet a Svédországban reexportra megrendelt 80 000 db öngyűjtő ügye is, amelyet a későbbiek .során a megrendelő sztornírozott, és így az erre felvett exporthitel és erre fordított áldozatok a vállalat terheit ugrásszerűen növelték Ez időponttól kezdődően a vállalat újjáépítése versenyt futott az értékesíthető forgótőkének fogyásával és már látható volt, hogy a vállalat felesleges forgóeszközeinek értékesítésével az egyensúlyi állapot időpontjának bekövetkezéséig, az újjáépítés és átállás munkálatait saját erejéből befejezni nem tudja.

Fentiek eredményeként a gyártás-fölyamat forgótőke hiány miatt egyre akadozóbb lett és a meglevő megrendelések ellenére sem tudta kapacitását megfelelő mértékben kihasználni, ami a pénzügyi felkészültség még rohamosabb romlását idézte elő. A gyár kapacitásának kihasználása 50~-ru süllyedt. Az ilyen alacsony kihasználási fok mellett az egy termelvényre eső rezsitényezők erősen megnövekedtek, ami a cikkek önköltségi árának a vállalati érték fölé való emelkedését eredményezte.

Az elmondottak alapján már az 1946. év végén nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat Télélt forgótőkéjének pótlása nélkül egyensúlyi állapotba nem kerülhet. Kisebb kölcsönök csak a krízis idejét hosszabbíthatják meg, de végleges gyógyulást nem eredményezhetnek. A vállalat vezetősége mindent megtett, hogy a szükséges forgótőkét hitel útján biztosítsa azonban ez irányú fáradozásai 1946. év végéig eredménnyel nem jártak."

A vállalat 1947 első felében a csőd szélére jutott. A Gazdasági Főtanács 6099/1947. sz. határozata alapján 1947. július 30-ával állami tulajdonba került, és ezután a Nehézipari Központ felügyelete alá került. 1948 elején, a NIK átszervezése után a vállalat közvetlenül a NIK könnyűipari főosztályának ellenőrzése alá került. Mindezek a változások a vállalat gazdasági életében számottevő javulást mégsem jelentettek, mert ebben az időben az állami beavatkozás elsősorban az ellenőrzésre, nevezetesen a pénz felhasználására és az alkalmazottak létszám változására terjedt ki.

A vállalat vesztesége 1948. január-szeptember között 4,2 millió forint volt. A kedvezőtlen jövedelmezőség oka a lényegében a vállalat súlyos pénzügyi helyzete volt. A gyár ugyanis legtöbb esetben a már megrendelt cikkek gyártásához az anyagok időben történő megvételéhez szükséges pénzeszközökkel sem rendelkezett. Ennek következtében ebben az időben nem volt folyamatos a gyártás, hanem mindig arra a munkára álltak rá, amelyből az esedékes munkabérek fizetése előreláthatólag teljesíthetőnek tűnt.

Pénzügyi körökből felvetődött a gyár felszámolásának gondolata.

Az AEK 1948. október 30-án kelt, több mint 40 oldalas jelentésének összefoglalójaként a gyár felszámolását nem javasolta. A vállalat jövőjére ez sorsdöntő hatással volt. A jelentés a gyár talpra állításának szükségességét a következők szerint indokolta:

"Önként felmerül az a kérdés, érdemes-e a vállalatot fenntartani és továbbra is támogatásban részesíteni. A vállalat kedvezőtlen helyzete ellenére különleges elbírálást igényel és fenntartása, valamint további támogatása indokoltnak tekinthető. A vállalat gyártmányai ugyanis kifejezetten exportcikkek, amelyeknek jelentősége abban rejlik, hogy igen kis anyagértéket, de annál t6bb munkabért és eszmei értéket képviselnek, ami deviza politikai okokból fontos körülmény.

Az év végére felfutó gyártás k6vetkeztében a vállalat gyártmányai már piacképesek lesznek, azaz az önköltségi ár alatta marad az eladási úrnak.

A vállalat eredményes működésének elérése céljából azonban véleményem szerint szükséges egyrészt gépi beruházásokra 5 millió forintnak sürgős folyósítása; másrészt pedig az 1948. október-december havi 1 , 9 millió forint forgótőke-hiány biztosítása."

A megállapítások helyessége rövidesen beigazolódott, ugyanis alig fél év múlva, 1949. évben - 1945 óta először - a gyár nyereséggel zárta le a II. negyedévi tervidőszakot. Ez a nyereség ugyan szerény volt, mert mindössze 226 000 forintot tett ki, azonban a korábbi időszakhoz mérten már más biztató jelenségek is voltak. (1948-ban 1000 forintos termelésre 1825 Ft ráfordítás jutott, addig 1949. II. negyedévére vonatkoztatva a ráfordítás őszszege 970 forintra csökkent.)

1950 és 1954 között 18 létesítmény épült, és 378 új gépet szereltek fel, 49%-ban importból, 5 I %-ban hazai gyártóktól. A beruházások összesen 19M Ft értéket képviseltek. A vállalat területének növelése érdekében kisajátították a Bánát utca, Kocsis utca, Etele út és a Fehérvári út által határolt telektömböt. Itt elsősorban a fent említett épületek kaptak helyet.

A II. világháború utáni, de 1950 előtti időszakban gyártottak a fent már említett termékeken kívül mérőszalagokat, textilanyag-vizsgáló berendezéseket, hajózási műszereket, demonstratív és egyéb taneszközöket, rajzeszközöket. Az ötvenes évek első felében (I. ötéves terv) már a GAMMA 4-5 főgyártmány és több kisebb termék kifejlesztésére és gyártására törekedett. Megindult egy 5x20-as, 6x30as, egy 8x40-es nagyítású, valamint egy színházi távcső gyártása is, amiket többnyire még 1948-ban fejlesztettek ki.

Tiszta műszergyártási profil kialakítására törekedtek, így 1951-ben a szemüveglencse-gyártás kivált a gyárból. Ugyanezért vált ki a logarléc- és mérőszalaggyártó részleg is. A Finommechanikai Vállalat is 1952-ben egy a GAMMÁ-bóI kiváló részlegből jött létre.

1955 és 1960 közötti időszakban (II. ötéves terv) a régi termékek (kávéfőző, öngyújtó) mellett egyre nagyobb szerepet kaptak az újabb termékek, például a Rocsó és a Sirály csónakmotorok, a Box fényképezőgép, diavetítők (Midia, Baby, Mese), Kinga 8mm-es filmvetítő gép, különféle nagyítók és nagyítógépek, teodolitok, iskolai mikroszkóp. Ebben az időszakban a műszakiak létszáma 50%-al, a fizikai dolgozók létszáma 25%-al emelkedett.

A GAMMA 1960-ban optikai elemek, 1961-ben pedig az optikai műszerek gyártását is átadta a MOM-nak. Erre az 1960 elejétől megkezdett nukleáris műszer-gyártáshoz szükséges kapacitás felszabadítása érdekében volt szükség. Ugyancsak ekkor indult a műszertechnikai alkatrészek (helipotok, szervómotorok, digitál-analóg konverterek, mágneses erősítők, kontroll transzformátorok) fejlesztése és gyártása. Ezekből komplett automatikát is szállított a gyár az ötvenes évek végétől, amikor elkezdték a teljes automatikai elemcsalád és komplett automatikák gyártását is.

1962 júliusában beolvadt a GAMMÁ-ba a Geofizikai Mérőműszerek Gyára. 1965-ben A Finommechanikai Vállalattól átvették a villamos automatika profilt (Analcont család), a teljes műszaki fejlesztéssel együtt.

1966-1970 (III. ötéves terv): 1966 elején a Telefongyártól átvették a rezgő- és szűrőkristályok, valamint egyéb szűrők gyártását. A minisztérium a vállalat tevékenységi körét a következőképpen határozta meg: "Elektronikus műszerek, nukleáris műszerek, automatika elemek és berendezések, Diesel adagoló szivattyuk, geofizikai műszerek, egyéb híradástechnikai kristályok és elektromechanikus alkatrészek gyártása." A vállalat neve Gamma Művekre változott. A geofizikai és a nukleáris műszerekre önálló exportjogot kaptak.

Az 1990-es rendszerváltás sajnos a Gammának, egy elismerten sikeres magyar, finommechanikai, optikai vállalatnak egyben a végét is jelentette.

Rott Andor 1939-ben szabadalmat jelentett be a közvetlen pozitív fényképezés elvére vonatkozóan, amiből később kifejlődött a Polaroid néven ismert eljárás.

A magyarországi fényforrás kutatást és gyártást az elektrotechnikai ipar is magáénak vallja, azonban legalább annyira a finommechanikai, optikai ipar része is. A tizenkilencedik század végére az izzólámpák egyértelmű győzelmet arattak az ívlámpák felett. Elmaradt ugyanis a szénrudak leégése és cseréje miatt szükséges állandó kezelés, bár a szénszálak élettartama még nem volt kielégítő és az izzószál vöröses fénye sem érte el az ívlámpa fényességét. Szénszálas izzólámpát a tizenkilencedik század végén sok vállalat kezdett gyártani Magyarországon, melyek közül kiemelkedett a tömeggyártásra is berendezkedett Egyesült Villamossági Rt. Gyártásának volumenével Európa vezető lámpagyártói közé került.

Bródy Imre

A bécsi műszaki főiskola tanársegédeinek, Juszt Sándornak és Hanaman Ferencnek 1903-ban elsőként sikerült volfrámszálas izzólámpát előállítaniuk úgy, hogy szénszálra volfrámkloridból fémes volfrámot csapattak ki és ezután a szénszálat nedves hidrogén közegben elégették. Az 1906-tól Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. néven működő gyár megvásárolta a szabadalmat és megkezdte a volfrámlámpa gyártásának előkészítését. Időközben A General Electric Co. laboratóriumában sikerült húzott volfrámszálas izzót előállítani. Az Egyesült Izzó megvásárolta a gyártási jogot és felhasználva a volfrám angol nevét - tungsten -, bevezette a Tungsram márkanvet. A közönséges volfrámhuzal saját súlya alatt behajlik, ezért izzólámpák alkalmazására nem alkalmas. Az alaktartó szál kidolgozás területén az első eredményeket Pácz Aladár érte el, de a célt az Egyesült Izzó laboratóriumában Tury Pál, Tarján György és Millner Tivadar által kidolgozott GK-volfrám valósította meg.

Az Egyesült Izzó saját kutatólaboratóriumát 1921-ben hozta létre. Első vezetője Pfeifer Ignác, a Műegyetem korábbi professzora volt, akinek vezető munkatársai Bródy Imre, Selényi Pál és Vidor Pál voltak. Az izzólámpa fényhasznosításának javítására már régen alkalmaztak gáztöltést, mert ezzel lehetett csökkenteni az izzószál párolgását. Bródy felismerte, hogy az izzólámpa töltésére nehezebb nemesgáz lenne a legcélszerűbb. A feladat megoldására alkalmas kripton előállítására új eljárást dolgozott ki Bródy és Polányi Mihály. Az Egyesült Izzó saját kriptongyárat létesített Ajkán, majd a fejlesztések eredményeként 1939-ben megindult a kriptonlámpák tömeges gyártása. A gázkisüléses fényforrások fejlesztésével Szigeti György 1930-ban kezdett kísérletezni.

Gábor Dénes

Gábor Dénes munkássága nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő fejezet az optika történetében. Középiskolai tanulmányait a Markó utcai főreál gimnáziumban végezte. Villamos mérnöknek tanult, majd a végzés után az Egyesült Izzónál kutatóként helyezkedett el, ekkor szabadalmaztatta a takarékos plazmalámpára vonatkozó találmányát. Később külföldön vállal munkát, Németországban illetve Nagy Britanniában. 1927-ben doktorál, és 1937-ben végleg letelepszik Angliában. Fő kutatási területe az elektronoptika, illetve információelmélet. 1947-ben dolgozza ki a holográfia elvét, azonban ekkor még nem állt rendelkezésére a jelenség kísérleti úton történő igazolásához szükséges fényforrás. Az 1960-as évek első felében megjelenő lézerek hozták meg számára az elismerést, kísérleti úton sikerült hologramot előállítania.1971-ben fizikai Nobel díjat kapott.

Fontos fejezete alkotnak a magyarországi optika történetében a szem optikájával foglalkozók. Az első jegyzett és jelentős eredményeket Dallos József érte el, aki 1934-ben szabadalmat nyújtott be a szem egyéni alakját követő kontakt lencsére vonatkozóan. Győrffy István szemorvos 1939-ben Pálvölgyi János optikussal a világon először készített kontakt lencsét plexiből, majd kidolgozták annak préselési eljárását. 1954-ben, Európában először ők készítettek corneális kontakt lencsét. Vörösmaty Dániel szemorvos 1960-ban megalkotta a szemnyomást csökkentő okulopresszort. Roska Tamás és kutatócsoportja képérzékelő csipet alkotott az 1990-es években és létrehozták a CNN-sejtalapú neurális hálózat elméletet.

Wenzel Klára és Ábrahám György

A színtévesztéssel kapcsolatos vizsgálatokat Wenzel Klára és Ábrahám György az 1980-as évek közepén kezdte el a Műegyetemen. Kezdetben egyetemi hallgatók bevonásával, diplomatervezési és tudományos diákköri munkák keretében folyt a kutatási munka. Hamarosan rájöttek, hogy a színtévesztés szemészeti okáról ismert addigi nézetek tévesek, és valószínűleg ez okozza, hogy az orvosok úgy tudják, hogy a színtévesztés korrigálása lehetetlen. (A legelterjedtebb vörös-zöld színtévesztés genetikai eredetű, öröklött rendellenesség, és mint ilyen, ma még valóban nem gyógyítható, de szemüveggel korrigálható.) A színtévesztés korrekciójához alap kutatásokat kellet folytatni a színtévesztés optikai, fiziológiai okainak mélyebb megismerésére. A kutatásban a legmodernebb módszereket alkalmazták, pl. matematikailag modellezték az emberi szem színlátását; új mérési módszerek egész sorát fejlesztették ki, új mérőműszereket építettek és a színtévesztő egyetemi hallgatók bevonásával mintegy 600 személyen végeztek méréseket. 1993-ban a kutatók szabadalmaztatták színtévesztést korrigáló szemüvegeiket, melynek eredményeként a lencsékre felvitt alkalmas réteg segítségével olyan színszűrő szemüveg készíthető, amivel a retina hibás receptorain a normális receptor fényérzékelése alakul ki. 1995-ben egy, a színtévesztés mérésére szolgáló új műszert is kifejlesztettek és szabadalmaztattak.A korrigáló szemüvegek jelenleg már kaphatók.

Bor Zsolt szegedi lézerfizikus a korral rugalmatlanná váló szemlencse korrekcióját lézer segítségével oldotta meg. Foglalkozott a pikkelysömör lézerrel történő gyógyításával, illetve a szénanátha fototerápia útján történő kezelésével is. Korábban Göttingenben a rendkívül rövid lézerimpulzusok generálása terén ért el nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket. Aktívan veszi ki részét a fiatal tudósgenerációk neveléséből, e téren fontos eredménye a szegedi optikai iskola megteremtése.

Bor Zsolt Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéke mellett egyetemi szintű optikai szakember képzés folyik a Műegytemen is, a Fizikai Intézetben illetve a Mechatronika, Optika és Műszertechnika Tanszéken. Ezen intézmények aktívan részt vesznek a doktori képzésben is, közösen az MTA hasonló profilú kutatóintézeteivel, elsősorban a Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézettel, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézettel illetve a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézettel.

Irodalom

1. Tóbiás György: A tudomány érve, Optikai Magazin 2004/különszám
2. Optika a Millenárison, Optikai Magazin 2004/4.
3. Pintér Nándor: A Magyar Optikai Művek Története, Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztálya, én.
4. György István, Tekulics Imre: A GAMMA ötven éve, GAMMA Művek, Budapest 1970.
5. Magyar Életrajzi Lexikon I-IV., Akadémiai Kiadó, Budapest 1967.
6. Baier, Wolfgang: Quellendarstellungen zur Geschichte der Fotografie, VEB Fotokinoverlag Halle-Halle (Saale), 1961.
7. Bartha Lajos: Jókai csillagászata, 175 éve született a XIX. század nagy prózaírója, Ponticulus Hungaricus, 2004.

Összeállította: Dr. Ábrahám György és Antal Ákos