Dr. Ábrahám György

Jókai távcsövétől a színtévesztést korrigáló szemüvegig
A magyar optika története

Mivel az optikai és a finommechanikai ipar nem választhatók el egymástól, így e kettőről csak együtt lehet szólni. Magyarországon ez az iparág csak az elmúlt század végén indult el. Ezt megelőzően a kisebb cégek csak külföldről behozott áruk eladásával illetve javításával foglalkoztak. A XIX. században azonban a természettudományok és a technika fellendülése Magyarországon is szükségessé tette a komolyabb cégek létrejöttét.

Jókai Mór tudományos érdeklődését számos irodalmi műve tanúsítja. Csillagászati vonatkozású ismeretei és leírásai igen gyakran saját élményeit, tapasztalatait tükrözték. A fontosabb csillagképeket, a szabad szemmel látható égitesteket, égi jelenségeket már gyermekként és gimnáziumi tanulmányai idején megismerhette. Pozsonyban, tanára jóvoltából a távcsővel mint demonstrációs eszközzel, is megismerkedett. Csillagászati megfigyelésekre is alkalmas távcsőhöz, egy Bardou gyártmányú lencsés teleszkóphoz, az 1870-es évek elején jutott. Eredetileg Ihász Imre Veszprém megyei földbirtokosé volt, aki előszeretettel foglalkozott régiségek, különlegességek gyűjtésével. Az író unokaöccse, ifjú Jókai Mór bukkant rá Hathalmon. Ihász Imre fia, Lajos, az író unokahúgának férje azután 1871-ben Jókainak ajándékozta a távcsövet, amelyet ma a balatonfüredi emlékmúzeum őriz. A szilárd faállványra szerelt, kb. 8 centiméteres nyílású távcső amatőr szemmel ma is jól használható műszer.

Az első említésre méltó vállalkozás a Calderoni családé volt, akik különféle finom cikkek készítésével foglalkoztak. Precíziós mérlegekkel foglalkozott a Zier család. Bár ezek a cégek a nyersanyagot és a pótalkatrészeket külföldről hozták, mégis jelentős szerepük volt az optikai és a finommechanikai ipar kialakulásában.

Petzval József

A tizenkilencedik század optikájának magyarországi és nemzetközi viszonylatban is egyik legkiemelkedőbb alakja Petzval József. Szepesbélán született 1807. január 6-án. Mérnöki oklevelét a pesti egyetem Mérnöki Intézetében szerezte 1828-ban. Később matematikai illetve bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1832-től a pesti egyetemen matematikát és mechanikát adott elő, melynek 1835-ben kinevezett tanára lett. 1836-ban meghívást kapott a bécsi egyetemre, ahol 1877-ig matematikát adott elő. Nevét az optika területén elsősorban a róla elnevezett nagy fényerejű akromatikus kettős objektív tette ismertté, amely segítségével a korábban alkalmazott objektívekkel szükséges, rendkívül hosszú expozíciós idő a töredékére csökkent. Az objektíveket 1841-től a Voigtländer cég gyártotta, így váltak igen népszerűvé. A másik rendkívül fontos érdeme, a róla elnevezett összeg, amelyet az optikai rendszerek tervezése során alkalmaznak. Segítségével a rendszer tervezésének kezdeti szakaszában meghatározható az asztigmatizmus és a képmezőhajlás szempontjából ideális konfiguráció. Ludvig Seidel mellett őt tekintik a módszeres optikai rendszertervezés kidolgozójának.

Két jelentős vállalkozás alakult meg a tizenkilencedik század derekán, melyek később nagyméretű vállalatokká alakultak át. Az egyik az Erdélyi-Szabó, a másik a Marx és Mérei cég volt. Az elsőből alakult ki a későbbi Laboratóriumi Felszerelések Gyára, a másodikból a későbbi Közlekedési Mérőműszerek Gyára.

Petzval objektív

1876-ban a kolozsvári egyetem dékánja a mennyiségtan és a természettudományi kar megbízásából levelet írt az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy Ferdinand Süss, marburgi egyetemi mechanikust alkalmazhassa. A levél felsorolja, hogy a mechanikusra azért van szükség, hogy az egyetemi kutató és kísérleti apparátusokat karban tartsa, valamint új berendezéseket készítsen, illetve gyorsan és olcsón átalakítson. A miniszter a kérést teljesítette és Süss Nándor az állást elfoglalta. Így került hazánkba a magyar finommechanikai ipar egyik úttörője.

1884-ben Süsst a kormány Pestre hívta, ahol Baross Gábor megbízta egy mechanikai műhely felállításával és vezetésével. Itt a képzési idő négy év volt, a tanulók naponta 10 órát töltöttek a műhelyben, amelyből 8 órában gyakorlati, 2 órában elméleti oktatáson vetteik részt. Vasárnap két óra rajzoktatás is volt. A felvétel miniszteri engedéllyel történt. A tanulóknak minden szeptemberben miniszteri biztosok előtt kellet vizsgázniuk. Az költségeket, noha pl. az 1886187 tanévben csak 13 tanuló volt, az állami támogatás már nem fedezte, ezért Süss Nándor bérmunkákat is vállalt. Egyik állandó megrendelőjük például Eötvös Loránd volt, aki a kísérleteihez szükséges műszereket náluk rendelte meg. Világhírű ingáját is Süss készítette el. Eötvös ezt írta Süss Nándorról:

"Több, mint húsz év óta Süss Nándorral és műhelyének segítségével dolgozom, és bátran állíthatom, hogy úgy, mint én, igénybe vették e segítséget tudós társaim közül mindazok, akik nem elégedve meg a kísérleteknek sablonszerű megítélésével, újabb vizsgálati módszerek megállapítására törekedtek... Süss mindig egész munkaerejével, s mondhatnám áldozatkészségével volt segítségünkre..."

1889-ben a kereskedelmi miniszter a precíziós fizikai- és más tudományos eszközök mellett geodéziai műszerek készítésével is megbízta a tanműhelyt. Süss energiáját a tervezés, a gyártás, az oktatás és az intézet irányítása annyira lekötötte, hogy az üzleti tevékenységet, miniszteri engedéllyel, a Calderoni és Társa cégre bízta.

Az intézet gyorsan fejlődött, a geodéziai műszerek gyártására a Mozsár utcai épület már alkalmatlan volt, ezért Süss megvette az Alkotás utca alatti házat, és 1891-ben a tanműhelyt átköltöztette. 1895-ben a létszám 50 főre nőtt. Ekkor már geodéziai, erdészeti, bányászati, csillagászati és egyéb tudományos műszereket is gyártottak. Szinte minden évben nyertek valamilyen díjat, így:

• 1896-ban a milleniumi kiállításon a Süss-féle gyártmányokat első díjakkal tüntették ki.
• 1897-ben a brüsszeli nemzetközi kiállításon az intézet termékei a Grand Prix-t nyerték el.
• 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazták az intézet geodéziai termékeit.

Az 1900-as években jelentkező túltermelési válság következtében a tanműhely megszűnt. Süss úgy keresett kiutat, hogy magánvállalatot alapított, ahol továbbra is fontos szerepet kapott a szakemberképzés, de előtérbe került már a profitszerzés is. Mivel a pénzügyi téren járatlan Süss Nándor a rossz gazdasági helyzetben többször nehéz anyagi helyzetbe került, így a cég 1918 áprilisában részvénytársasággá alakult át. Létrejött a Süss Präciziós Mechanikai Rt.

A MOM Csörsz utcai épülete 1905-ben

1903-ban megjelent árjegyzékében Süss közölte, hogy távcsöves műszerekből eddig ezren felül (teodolitok, szintező műszerek), a nem távcsöves műszerekből pedig több mint kétezret gyártott.

Mivel az akkor még külterületnek számító Alkotás utcai üzemet is körülnőtte a város, villamosvasutat építettek az utcában, melynek felső vezetéke zavarta a műszerek szabályozását, ezért onnan is tovább kellett költözniük nyugalmasabb környékre. A Csörsz utca 39-es számú telket vásárolta meg. Elkészítette a felépítendő gyár tervét, majd külföldre utazott, hogy ellenőrizze elképzelései korszerűségét. Új gépeket is vásárolt. Az új üzembe 1905-ben költöztek át.

A MOM szabályozóműhelye

A Süss gyár békés fejlődését megszakította az első világháború. A gyár haditermelésre állt át. A monarchia háborús szükségleteinek kielégítésében a Süss gyár is tetemes részt vállalt. Hirtelen megváltozott a gyár képe, életritmusa. Új munkásokat vettek fel, bővítették az üzemet, három műszakra állt át a termelés. Süss Nándor a jobb szervezés érdekében számokat adott az osztályoknak.

A MOM szerelőműhelye

Ekkor lett Süss Nándor baleset áldozata. Évtizedek óta harcolt azért, hogy a megfelelő helyen engedélyezzék és támogassák Magyarországon az optikai üveggyártást. Amikor végre sikerült kiharcolnia, a Kálvin téren örömtől kábultan úgy ment át az ott közlekedő villamos előtt, hogy a kerekek alá esett. Így persze a magyar optikai üveggyártás ügye feledésbe merült.

Süss halála után a két világháború közti időben a gyár fokozatosan, de egyre teljesebb mértékben német érdekeltségbe került. A német befolyás ugyan eljuttatta a gyárba a fejlett Carl Zeiss Jena és C. P. Goerz német optikai cégek egyes tapasztalatait, de megakadályozta az önálló műszaki fejlődését, saját gyártmánykonstrukciók és technológiák kialakítását.

MOM gyártmányú osztógép

1921-ben a gyár megvette a C. P. Goerz cégtől az optikai üvegcsiszolás licencét. Ekkor kezdődött meg az optikák gyártása. Mivel az optika nem áll távol a finommechanikától, az előállított műszerek is egyre több optikai elemet tartalmaztak. A technológia bevezetését megkönnyítette, hogy az optikai gyártás maga is a finommechanika egy különleges területe. Az optikai gyártás módszereinek elve napjainkig sem változott, de ez a munka ma még nagyobb figyelmet, szakértelmet és ügyességet kíván.

Az optikai üvegcsiszolás bevezetésével a gyár nevét "Süss Nándor Präciziós Mechanikai és Optikai Intézet Részvénytársaság"-ra változtatták. A húszas évek első felében kezdték a vízórák és a mozdonyokon alkalmazott olajszivattyúk gyártását is. A húszas évek második felében nagy sikerrel gyártottak rádiót is.

A MOM budapesti gyáregysége 1963-ban

A gazdasági válság megviselte a vállalatot, de utána a háborús készülődés gyorsan fellendítette. 1937-ben nagy üzletet kötöttek Londonban. Így történhetett meg, hogy a német szövetséges ellen az angol hadsereg magyar gyártmányú eszközökkel harcolt.

A Magyar Optikai Művek Rt. nevet a gyár 1938-ban vette fel. Részvényeik többsége német tulajdonban volt. A gyár vezetői már a II. világháború kirobbanása előtt a haditermelésre specializálták a vállalatot. Pl. a harckocsigyártási programon belül a Csaba, Toldi, Nimród harckocsi-optikák, légvédelmi gépágyú irányzékok, lövedék alkatrészek és egyéb harcászati eszközök szériagyártása indult meg.

1944 novemberében az egyre kritikusabbá váló harctéri helyzet miatt a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére elkezdték a gyár áttelepítését Sopron-Lövőre. Az akkori hatezres létszámú vállalatnál 300 fő kapott felszólítást arra, hogy munkáját az új helyen végezze.

1945. február 13-án került Buda és ezzel együtt a vállalat is szovjet kézbe. A háború során a gyár érzékeny veszteséget szenvedett. Gépparkjának, felszerelésének nagy részét a német hadsereg nyugatra vitte, épületeinek több mint 30%-a romhalmazzá válta Mikor az emberek kezdtek feleszmélni, a gyárban is, mint az ország más területein, elkezdődött a romok eltakarítása és lassan megindult az élet és a termelés.

Az ideiglenesen rendbehozott gépeken jármű és geodéziai műszereket gyártottak az újjáépítési és jóvátételi feladatok elvégzéséhez.

A potzdami egyezmény és a Gazdasági Főtanács határozata értelmében a Magyar Optikai Művek Rt.-nek a német tulajdonban levő részvényeit a Szovjetunió kormányának kellett átadnia. Így 1946-ban megkezdődött az ébresztőórák és szemüveglencsék gyártása, melyeket főként a Szovjetunióba szállítottunk újabb jóvátételként.

1947 tavaszán a szovjet Nyikoláj Romanov lett az igazgató, őt pedig 1949-ben Konstantin Szmirnov követte. ő építtette a MOM jellegzetes kerek épületét.

A Szovjetunió kormánya államközi megállapodás alapján 1952. október 1-jével lemondott a Magyar Optikai Művek Rt.-beli érdekeltségéről, így a vállalat teljesen a Magyar Állam tulajdonába került.

Az elavult géppark, az alacsony kereskedelmi árak, a vállalat hagyományain kívül eső gyártmányok kényszerű termelése és a külföldi piacok igénye a finommechanikai optikai gyártmányok továbbfejlesztését és a műszaki színvonal emelését tette szükségessé. A termelés nagy arányú emelkedése a gazdaságpolitika megváltozása után, 1955-től következett be.

Az 50-es évek végén kialakult kedvező belpolitikai légkör, a világpolitikában fokozatosan jelentkező enyhülés 1958-tól a műszaki szakemberek részére mind szélesebb körben adott lehetőséget a világ technikai fejlődésének megismeréséhez. Abban az időben a MOM termékek a belföldi piacon és külföldön is keresettek voltak. Hagyományos gyártmányaik közül elsősorban a világszínvonalon is magas műszaki színvonalat képviselő geodéziai műszerek továbbfejlesztésére összpontosítottak.

A hagyományos geodéziai műszercsalád mellett a finommechanikai gyártmánystruktúra kiszélesítése érdekében különféle laboratóriumi műszerek gyártását is elkezdték.

Rendesi Bárány Nándor

A geodéziai és optikai műszergyártás továbbfejlesztése érdekében felállították az Optikai Kutató Laboratóriumot. Itt dolgozott és volt igazgató Bárány Nándor, az optikai műszerépítés nemzetközileg is elismert szakembere, aki a magyarországi felsőfokú optikai képzés egyik megteremtőjének tekinthető. Az 1899. május 31-én született Kisbéren. Rendesi Bárány Nándor nemesi családból származott, ö maga, a gödöllői temetőben nyugszik.

Bárány Nándor reáliskolai tanulmányainak egy részét Székesfehérváron végezte, ahol 1916-ban az iskolai pályadíjat fizikából és kémiából is elnyerte. Érettségit már Pesten, a Markó utcai Főreál iskolában tett, majd behívták katonának. 1918-ban az olasz harctérre került, ahonnan hadapródjelölt őrmesterként tért haza. 1923-ban saját költségén jelentkezett a Műegyetem gépészmérnöki karára. Mérnöki oklevelét 1928-ban kapta meg. Az akkori rendelkezésnek megfelelően, miután aláírt egy 15 évre szóló kötelezvényt, tüzér műszaki tisztviselőnek nevezték ki, ez lényegében főhadnagyi rendfokozatnak felelt meg. Ezután Süss Nándor üzeméhez osztották be, mint a honvéd ellenőrző kirendeltség vezetőjét. Ezt a beosztását 1944-ig tartotta meg, a Gamma Műveknek külső munkatársa volt. 1945 után a háború előtti, mérnöki-őrnagyi rendfokozatát elismerték, majd a Katonai Átvételi Bizottsághoz osztották be. 1948-ban alezredessé, 1949-ben ezredessé léptették elő.

A két világháború között Bárány több világcég meghívására azok üzemét meglátogatta, termékeik előállítási módját részletesen megismerte. 1947-ben, saját költségén megjelentette az Optikai műszerek elmélete és gyakorlata cími könyvsorozatának első kötetét. 1949-ben Bárányt, mint tényleges szolgálatot teljesítő ezredest nevezték ki az Optikai és Finommechanikai Központi Kutató Laboratórium igazgatójává. A következő évek munkájának fontosságát a díjak, elismerések sokasága is jelzi. 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Bárányt 1952-ben az Akadémia a műszaki tudományok doktorává avatta, majd két évvel később levelező taggá választották. 1954-től docensként oktatott a műszaki egyetemen, majd 1956-ban megvált intézetétől és teljes állású oktatóként, 1957-től pedig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott a Finommechanikai, Optika Tanszéken.

A MOM látképe az 1970-es években

A Magyar Optikai Műveken belül a teodolitok és szintezőműszerek gyártásánál az üvegkör használata fordulópontot jelentett. Ennek eredményeként 1960-ban elindulhatott a másodperc-teodolit üzemszerű gyártása. Ugyanerre az időszakra esik e műszercsalád csúcspontját képező pörgettyűs (giro) teodolitok kifejlesztése. A korszerű gyártás érdekében modern osztóműhelyt létesítettek, termelékeny optikai és mechanikai megmunkáló gépeket állítottak üzembe.

Az 1960-as évek kezdetétől a geodéziai műszerek, 1963-tól pedig a giroteodolit, a KGST országok igényeinek kielégítése mellett a tőkés országokban is versenyképes volt. A magas szellemi és műszaki alkotó munkát reprezentáló giroteodolitok a MOM leggazdaságosabb termékei közé tartoztak.

1960-tól kezdődött meg egy új gyártmánycsoport, a laboratóriumi műszerek gyártása. Különféle fotométerek mellett 1962-ben főleg az olaj, vegyi- és műanyagiparban használt folyékony anyagok vizsgálatára magas igényeket kielégítő berendezés, az Ultracentrifuga gyártása valósult meg.

1963-ban pedig megkezdték a szilárd anyagok vizsgálatára alkalmas termoanalitikai elven működő Derivatograph gyártását is.

A műszergyártás növelése érdekében viszont megváltak a kedvező gazdaságosságú, de a finommechanikai műszaki színvonaltól eltérő légfék gyártásától, amelynek termelési értéke 1960-ban még 18%-át tette ki a vállalati teljes termelésnek.

Egy gazdasági bizottsági határozat az optikai gyártást teljes egészében a MOM-ra profilírozta. 1963-ban a Kalibergyárat a MOM-hoz csatolták. Itt finommechanikai és gépipari mérőeszközöket, járművekhez légfékszelepeket, elektronikus erőmérő cellákat, digitális kijelzőket, mikrohullámú technikához szerelvényeket készítettek. Ezek részben külön egységként, részben különféle műszerekbe beépítve kerültek értékesítésre.

1965-ben a geodéziai és laboratóriumi műszerek termelési értékből való részesedésének aránya már közel 40% volt és ez az arány 1970-ig állandó volt 1968-ban megkapták főbb termékcsoportjaikra, a geodéziai és laborműszerekre az önálló export jogát.

1971-től részt vettek a számítástechnikai ipar meghonosítását célzó kormányprogramban is. A lyukszalag perifériák mellett francia licenc alapján elkezdték a mágnestárcsás tárolók gyártását is. A számítástechnikai eszközök meghonosítása új, fejlettebb technika megismerését tette a MOM szakemberei számára lehetővé, amely egyéb műszerek továbbfejlesztésénél is alkalmazható volt. Az elkövetkezendő öt év termelésének több mint 20 százaléka számítástechnikai eszközökből adódott.

Továbbfejlesztették a geodéziai műszercsaládot, és NDK licenc alapján a szemüveglencse gyártást is. Az új módszerekkel 50 százalékkal nőtt az üveglencse termelése. Egy amerikai licenc megvásárlása által meghonosíották a műanyaglencse gyártását is. Az optikai gyártás területén széleskörben alkalmazásra került a gyémánt-technika. Kidolgoztál a száloptika gyártás technológiáját is, amelyért a fejlesztők 1975ben állami díjat kaptak.

Vidéken új gyáregységeket létesítettek. Mátészalkán két üzemet építettek a szemüveglencse és műanyaglencse, finomoptika és vízóragyártás részére. Komlón olajfék gyártására létesítettek új üzemet. Legrégibb vidéki gyáregységükben, a dunaújvárosi óragyárban hagyományos mutatós ébresztő-, digitális, kapcsoló- és más célú órákat készítettek. Az 1975 végére felépült zalaegerszegi gyárban számítástechnikai berendezéseket, finomoptikai eszközöket - Brinell-mikroszkópot, pantográfot, libellákat gyártottak. Veszprémi kutatólaboratóriumuk a veszprémi Műszaki Egyetemmel közösen a laboratóriumi műszereinek folyamatos korszerűsítésén és fejlesztésén dolgozott. A vidéki gyáregységek 1975-ben a MOM termelésének 20%-át állították elő.

Az 1990-es rendszerváltozást követően sajnos a Magyar Optikai Művek több kisebb utódvállaltra esett szét, pedig ekkorra a gyár az Eötvös-inga egyedi, kísérleti példányától a korszerű geodéziai és más műszerek gyártásáig jutott el. Ma is működő utódvállalata pl. a német érdekeltségű Schmidt & Bender Hungária Optikai Kft, amely igen jó minőségű puskatávcsövek, valamint egyéb optikai alkatrészek (lencsék, objektívek, üvegszálak stb.) gyártásával foglalkozik. Egy másik utód, a GeoDesy cég elsősorban geodéziai műszereket illetve azok kiegészítőit készíti.

A magyarországi finommechanikai, optikai ipar másik, nemzetközileg is jegyzett iparvállalata a "GAMMA műszaki Részvénytársaság" 1920. május 18-án alakult meg. Alapítói Dreger Károly elektromérnök, László Artúr gépészmérnök, szabadalmi ügyvivő, továbbá Braun Zsigmond kereskedő voltak. Az új részvénytársaság célja szabadalmak értékesítése, mechanikai és elektrotechnikai tömegcikkek gyártása és árusítása volt. Eleinte Dréger Károly Ilka utca 26. szám alatti laboratóriumában, valamint László Artúr papnövelde utca 8. szám alatti irodájában működtek. 1920-ban átköltöztek egy VIIL. ker, Koszorú utcai kis műhelybe.

1921. május 6-án Braun Zsigmond a cég rendkívüli közgyűlésén közölte a részvényesekkel, hogy a ".szerencsétlen gazdasági viszonyok, a pénz 1920. április havi lebélyegzése, a külföldi bolykott, drágán vásárolt anyagok, általános pangás, pénztelenség, személyi difjérenciák, betegség, továbbá a találmányok és szabadalmak értéktelensége miatt a laboratórium és műhjely gépei, szerszámai, műszerei, berendezési tárgyai, anyagkészlete majdnem semmivé zsugorodott, amit az 1921. áprilisi mérleg is igazol." Az igazgatóság és a felügyelőbizottság lemondott, amit a közgyűlés elfogadott majd új igazgatóságot és felügyelőbizottságot választottak. A két új igazgató Juhász Zoltán okleveles gépészmérnök és Juhász István lett.

Szerelőműhely a GAMMA Művekben

Juhász István, aki az igazi zseni volt, bátyja Zoltán után három évvel, 1894-ben született. ő is javarészt elvégezte az egyetemet, de a I. világháború közbeszólt, így befejezni nem tudta.

Az átvett kis Sx9m-es kid műhely igen rozoga, hiányos felszerelésű volt. Az első évben csupán négy munkás dolgozott benne, de hamarosan korszerű gépekkel egészítették ki a meglévőket. Főleg mechanikai készülékeket, műszereket, találmányi modelleket készítettek, de tevékenységi körüket hamarosan kiterjesztették a gépiparban szükséges gépalkatrészek gyártására és javítására is. Tervbe vették egyes tömegcikkek készítését, bizományi árúk forgalomba hozását is. Az első körlevelük végén ezt ígérték vásárlóiknak:

".Amidőn vállalkozásunkat tisztelt Cím szíves figyelmébe ajánljuk, biztosítjuk afelől, hogy a reánk bízott munkákat külföldön szerzett műszaki tapasztalataink felhasználásával szakszerűen és pontosan fogjuk teljesíteni."

És 1922-ben már látható volt a szerény, de biztos fejlődés. A finommechanikai készülékek gyártásán kívül foglalkoztak szerelvények és csavaráruk előállításával is. A kis műhely felszerelését családi segítség igénybevételével tovább korszerűsítették, és az első évben már nyereség is mutatkozott.

1923. június 28-i közgyűlésen a gyár nevét Gamma Finommechanikai Gépek és Készülékek Gyára Rt.-re változtatták. Mivel a Koszorú utcai telephelyen már nem volt lehetőség terjeszkedésre, ezért egy, a Fehérvári út 73. szám alatti telken családi hitel segítségével új épületet emeltek, ahova 1924 tavaszán költöztek át. A Koszorú utcai bérleményt felszámolták. Mivel sokba került az építkezés, az új gépek vásárlása, a költözködéssel munkakiesés is együtt járt, valamint komoly volt az infláció is, így az új telephelyen sok nehézséggel járt az indulás. Csökkenteniük kellett a munkások számát, és bankkölcsönt is fel kellett venniük.

1925 vége felé a pénz stabilizálódott, így az üzem fejlődése megindulhatott. 1926-tól megkezdték egyes tudományos és kísérleti berendezések készítését, geodéziai műszerek gyártását és javítását, fogaskerekek előállítását. Ezért újabb munkahelyek létesítése vált szükségessé, így 1926 őszén már kétszintes gyárépületet kezdtek építeni. Itt kísérletezték ki a híres Juhász-féle lőelemképzőt, amelyhez a szükséges tőkét Fabinyi Tihamér és gróf Festetich biztosították. A GAMMA első szabadalmai is erre a lőelemképzőre vonatkoztak. A saját konstrukciójú geodéziai műszercsaládból 1928-ban került forgalomba az N-3 típusú szintező, a TT-3 teodolit, az erdészeti tájolóstahiméter teodolit. A 20-as évek végén foglalkozott az üzem még különböző térképészeti mérő- és felrakó készülékek gyártásával, továbbá gyártották Majzik-féle háromszögpárt, a Fasching-féle koordináta felrakó vonalzót, a Krippel-féle javított szögfelrakót, a Péterfalvi-féle délszögfelrakót, a L'Auné-féle szögfelrakót, valamint más egyéb szögmérőket és vonalzókat fémből és celluloidból.

A GAMMA termékei a magyar ipar seregszemléin, a Budapesti Nemzetközi Vásárokon 1930-tól kezdve rendszeresen megjelentek.

Juhászék 1929 októberében 20ezer dolláros ipari jelzálogkölcsönt vettek fel az Országos Magyar Ipari Jelzálog Rt.-tót. Ez tette lehetővé a légvédelmi készülékek kifejlesztését, és azt is, hogy a GAMMA a gazdasági válság ellenére bővülhetett. A Fehérvári úti fronton 1931-ben fejeződött be a második emelet ráépítése, valamint a gyári vízvezeték és csatornarendszer kiépítése.

Az üzleti kapcsolatok bővítése érdekében 1931-ben eladási osztályt létesítettek a Múzeum kőrúton, 1932ben üzletet nyitottak az Apponyi tér 1. szám alatt.

1933-ban, miután elkészült a kétemeletes toldaléképület és az utcai front második emelete is, a gyár termelő alapterülete 1700 m2-re nőtt, a dolgozók létszáma pedig 110 fő volt. A GAMMA gyárnak ekkor már 97 szerszámgép állt rendelkezésére.

1937-ben alakult meg a gyár optikai üvegcsiszoló részlege. Eleinte csupán három ember dolgozott ebben a részlegben. A felszerelés egy üvegvágógép, egy egyorsós nagyológép, két háromorsós polírgép, és egy automata központosítógép volt. 1940-ben az itt dolgozók létszáma már 33 fő volt, és az optikai termékek már nemzetközileg is keresettek voltak.

A második világháborút megelőző években a GAMMA jelentős mennyiségű katonai rendeltetésű cikk gyártását kezdte meg. Az első Gamma-Juhász rendszerű önműködő lőelemképző berendezések már az 1930-as évek kezdetén alkalmasnak voltak arra, hogy légvédelmi ütegek központi irányítását félautomatikusan végezzék. Ez a lőelemképző az ország legjelentősebb export-cikkei közé tartozott, ahogy az a GAMMA igazgatóságának 1940. évi jelentése is írja: ".exportált gyártmányaink értéke az egész magyar gyáripar exportjának körülbelül l0 százalékát teszi ki".

A külföldi és a hazai megrendelések növekedése, a háborús konjunktúra perspektívája, szükségessé tette a gyár állandó további bővítését és korszerűsítését. 1939-ben felépült az addig legnagyobb háromszintes sarok épület, és a korábbi háromszintes Fehérvári úti épületrészre is egy újabb szint került. Új és korszerű berendezéseket szereztek be, tökéletesítették a raktári felszereléseket, a szállítási részleget új épületben helyezték el. Különálló garázst is építettek.

"Az állami és egyéb megrendelések hatalmas feladatok elé állították a gyár vezetőségét úgy műszaki, miit kereskedelmi szempontból. A légierők fejlődése természetszerűleg maga után vonja a légvédelmi műszerekkel szemben támasztott igények növekedését is. A növekvő igények kielégítése azonban műszaki szempontból nem olyan egyszerű, mert a hosszú és fáradságos kísérletek mellett nagy anyagi áldozatot is igényel. A gyártás tekintetében nagy nehézségeket okoz a szállítási határidők rövidsége, és az anyagbeszerzéssel járó feladatok megoldása. Kereskedelmi szempontból pedig fokozott körültekintésre és óvatosságra van szükség, tekintettel a várható anyagáremelkedésekre és változó devizajegyzésekre."

Jelentékeny termelésemelkedést ért el abban az időben az optikai üzem. Már nemcsak a gyár saját szükségletét fedezte, hanem exportra is termelt. Ezt a változást a cég nevének megváltoztatása is jelzi, 1939 novemberében GAMMA Finommechanikai és Optikai Művek r. t. lett a gyár elnevezése.

Tekintettel a várható nyersanyagbeszerzés egyre fokozódó nehézségeire, mind több félkész- és készárut halmoztak fel a raktárakban. Ezek értéke 1939-ben az előző évihez viszonyítva több mint egymillió pengővel emelkedett. Ezzel a háborús konjunktúra várható hasznának biztosítását minden tekintetben megalapozták. Ez emberileg nem biztos, hogy helyes, de gazdasági szempontból mindenképpen okos lépés volt.

Mivel a magyarországi öntödék 1940-ben erősen túlterheltek voltak, és azért is, hogy a GAMMA magát függetlenítse, megalapították a GAMMA Öntöde és Fémárugyár K. f. t.-t, ami a gyárnak létérdeke volt, hiszen az imént említett szűkre szabott szállítási határidőket csak így tarthatta be. Ez a Kft. 1942. június 25-én 18 ezer pengő alaptőkével mint önálló cég került bejegyzésre. A Juhász testvérek a részvénytőkét felesbe jegyezték, az összeg 80%-át a GAMMA Finommechanikai és Optikai Művek rt. tartalék alapjából biztosították. Az Öntöde előbb Albertfalván a Kondorosi úton, majd 1942-ben a Hunyadi u. 1. szám alatt dolgozott. A "GAMMA Élet", amely a dolgozók számára ingyenes, igényes lap volt, 1943. évi számában ez olvasható:

"E leányvállalatunknak is az volt a legfőbb törekvése, hogy gyártmányaink minőségét a lehető legmagasabbra fokozza, a termelt menynyiség egyidejű növelése mellett. E törekvésnek sikeréről legjobban az a körülmény tanúskodik, hogy mindazokat a váratlan és a szállításokat akadályozó háborús fordulatokat, amelyekkel az 1943-as esztendő lepte meg a világot, öntödénk nemcsak átvészelte, de a termelést késleltető, minden behatás ellenére is ebben az évben jelentős fejlődést ért el."

1940-ben a gyárban a beruházások összege meghaladta az egymillió pengőt, és a gyár anyagkészlete az előző évihez képest kb. kétszeresére emelkedett. A GAMMA mérlegjelentése részvényesei számára a kedvező helyzetet így nyugtázta:

"Az 1940-es év vállalatunk életében is mérföldkövet jelentett. Gyártásunk soha nem remélt felfokozása vált szükségessé, hogy vállalt kötelezettségeinknek eleget tudjunk tenni."

A világháborúba való belépés teljessé tette az ország hadigazdaságra való átállását, ezt az állapotot a GAMMA 1941. évi igazgatósági jelentése így értékeli:

".a rendkívüli viszonyok nálunk is éreztették hatásukat. Kevesebb lehetőség mellett sokszorosan többet kellett teljesítenünk. A megnövekedett igénybevételhez beruházásokra, új épületek, műhelyek, irodák építésére, alkalmazottaink létszámának megfelelő emelésére volt szükség."

GAMMA gyártmányú műhelymikroszkóp

A gyár vállalt megrendeléseinek összege 1941-ben 50 százalékkal haladta meg az előző évit, ezért volt szükség a tervezett építkezések sürgős valóraváltására.

Mussoliniék 1943-as bukása következtében a GAMMA elvesztette egyik nagy megrendelőjét. A felszabadult gyártási kapacitást azonban hamarosan kitöltötték a német katonai megrendelések, amelyeknek hányada a GAMMA termelésében ezek után még tovább emelkedett.

1943 évi üzletév igazgatósági jelentése többek között az alábbiakat írja:

"A vállalatunkkal szemben támasztott felfokozott háborús követelmények miatt eszközölt saját tőkénket messze meghaladó szükségszerű beruházásaink befejezése után szükségessé vált a beruházásainkra eső rövid lejáratú hitelt hosszú lejáratúval helyettesíteni. Erre irányuló törekvésünket illetékes helyen megértéssel és pártfogással fogadták, aminek eredményeként a folyó évben a Magyar Királyi Álami Hadianyagforgalmi Intézet kezessége mellett az Ipari Munkaszervező Intézettől 13,5 millió pengő hosszú lejáratú kölcsönt kaptunk."

A Juhász testvérek meglevő közös vagyonukat 1943. január 1-jén magánjogi megállapodással megosztották. Ennek eredményeként a Fehérvári úti gyártelep Juhász István, az albertfalvi üzem pedig Juhász Zoltán kizárólagos tulajdona lett.