Bevezető

(Európaiságunk mérföldkövei)

"Egy van főleg, mi első helyen reánk magyarokra
néz: hazánk minden oldalú megismerése és
 megismertetése a nagy világgal. Ha majd e haza
 szent földjén minden rög ismerve lesz, minden
 kődarab elmondja honnan jött, kikkel találkozott …
… édes nemzetünknek múltját, jelenét a tudomány
 teljes fényébe állítottuk … ez a honszeretet a
tudományban."

(Arany János)

Közép-Európában a Kárpátok övezte tájon több mint 1100 éve élnek a magyarok. A kereszténység felvételével és I. (Szt.) István megkoronázásával – 1000 karácsonyán – Magyarország az európai államok közösségének része lett. Az államalapítás utáni több mint 1000 évben elődeink a tudomány, a művelődés, a technikai kultúra különböző területein alkottak maradandó értéket, hozzájárulva ezzel Európa és a nagyvilág fejlődéséhez.

Magyarország területén már a honfoglalás (896) előtt élt különböző népek jelentős technikai kultúrával rendelkeztek. Az egykori római birodalom emlékeit őrzi többek közt Aquincum (Budapest III. kerületében), s a következő századok e területen élő népei különböző tárgyi emlékeket hagytak ránk. (Ezek közé tartoznak a hunok csontlemezekkel merevített reflex íjai és nyilai, az avarok ötvös remekei, illetve vasipari kultúrájuk.)

A magyarok az Ural vidéki őshazából elindulva hosszú vándorlásuk alatt számtalan népcsoporttal találkoztak.

894-től indult meg a kb. 500　000 honfoglaló magyar betelepülése Árpád fejedelem vezetésével a Kárpát-medencébe. A 10. század a magyarok kalandozásainak, de egyben fokozatos helyhez kötődésének kora.

Géza fejedelem (972-997), majd István király (1000-1038) (Szent István) alatt véget érnek a kalandozások, s a kereszténység felvétele után kiépülő püspökségek a korabeli kultúra minden területének központjai is lesznek.

István király 10 egyházmegyét alapított Bihar, Csanád, Eger, Esztergom, Győr, Gyulafehérvár, Kalocsa, Pécs, Vác, Veszprém székhellyel. Már Géza fejedelem uralkodása alatt megkezdődött Pannonhalmán a Szent Mártonról elnevezett első magyarországi bencés monostor építése. A honfoglalás (895-96), majd Szent István megkoronázása (1000. december 25. vagy 1001. január 1.) után kiépülő királyi hatalom és államszervezet fontos szerepet szánt a technikai kultúra meghonosodásának is.

A 11. századtól megtalálhatók a szolgálat nemétől elkülönített falvak (vasas: tributárius ferri, kovács: faber, pajzsgyártó: scutifer, ötvös: aurifaber, fazekas: figulus, ács: carpentárius).

A korabeli latin oklevelekben több technikai eszköz magyarul is olvasható (pl. emelő, fahíd, felülcsapó malom, kalapács, öntvény, zsilip stb.). A 12. században főleg az Alföldön és a Bakonyban elterjedtek a Delft környékéről behozott szélmalmok. Több hajómalom is működött a Dunán. Schedel 1493-ból származó világkrónikája is bemutatott közülük. E század építészeti emlékei közül kiemelkedik az 1200 körül román stílusban épített, s ma is teljes pompájában látható Ják-i templom (Szombathely mellett).

A 12. században Magyarországon 3 vaskohászati központ található: Nyugat-Magyarországon (Kőszegfalva, Vasvár), Észak-Magyarország (Rudabánya), Dél-Magyarország (Pécsvárad).

Az előállított vasból mezőgazdasági eszközöket (sarló, kasza, eke), valamint lószerszámokat (zabla) és fegyvereket (kard) készítettek. A vasat még külföldre is szállították. A Danzig-i (Gdansk) piacon legkeresettebb volt a spanyol, a svéd és a magyar vas. (12 hordó magyar vasért 25 tonna heringet adtak.) A szövés-fonás emlékei (Tiszalök) bizonyítják, hogy ismerték a lábbal hajtott szövőszéket. A fazekasság és üvegművesség is fontos iparág volt a középkori Magyarországon. A hadiipar területén kiemelkednek az ágyúöntők (prixidarius). 1452-ben Orbán mester óriás ágyúit használta a török tüzérség Konstantinápoly ostrománál.

Mátyás királytól (1458-1490) az orosz cár ágyúöntő mestereket, arany és ezüstműveseket, építőmestereket kért.

Az ércbányászat és feldolgozás korszerűsítésében Thurzó János (1437-1508) szerzett maradandó érdemeket. A magyarországi szénbányászat a 18. század második felében indult, s érdemben járult hozzá a reformkori gépipar létrejöttéhez és fejlődéséhez.

A mezőgazdaságra épülő kézműves iparnak (szövés, fonás) elsősorban a belső szükségletek kielégítése volt a célja. A kereskedelmi utak – az egykori hadi utak nyomán épülve, illetve új nyomvonalakkal – a magyar árukat eljuttatták a külföldi piacokra, illetve a külhoni kereskedők megjelenése bővítette az áruválasztékot.

Magyarország európai helyét és szerepét meghatározta, illetve befolyásolta az is, hogy mennyiben tudott aktív részese lenni a korábbi művelődésnek, oktatásnak, valamint tevékeny közreműködője e térség gazdasági, ipari fejlődésének.

A magyar gazdaság és társadalom fejlődését a 19. században három fontos, egymáshoz kapcsolódó eseménysor határozta meg: a reformkor, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1867-es kiegyezés. A nemzeti nyelv, a kultúra megteremtéséért folyó küzdelem együtt járt az ipar – a nyugat-európai értelemben vett nagyipar létrehozásával. A magyarországi ipari forradalom nem a nyugat-európai forradalmak kései másolata, megismétlése volt, hanem sajátos fejlődési feltételek között végbemenő, határaikon átívelő eredményeket hozó változás. Az ipar fejlődésével párhuzamosan Budapest – különösen az 1873-as egyesítés után – fokozatosan egy korszerű világváros arculatát mutatta. A dualizmus kora, Magyarország gazdaságtörténetében a modern iparosodás kibontakozásának, a gépi nagyipar kialakulásának és látványos gyorsaságú fejlődésének időszaka.

Az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával új feladatok álltak Magyarország előtt. A trianoni békeszerződéssel bekövetkezett területi csökkenés súlyos aránytalanságokat idézett elő az ország gazdasági életében.

Az iparszerkezet átalakításával néhány hagyományos, illetve új gyártmánnyal nemzetközi sikereket lehetett elérni, elsősorban a vasúti járműgyártásban, a világítástechnikában. Fokozatosan új iparágak is meghonosodtak.

A II. világháború befejezése után romokban hevert az ország. A közlekedés megbénult, a magyar ipar jelentős része tönkrement. Az ország újjáépítése sok nehézséggel járt, melyet még fokozott a jóvátételi terhek teljesítésének kötelezettsége. A termelés megindításában fontos szerepe volt a műszaki értelmiségnek. Az 1950-es évek politikája megtörte a háború utáni időszak lendületét, a realitásokat nélkülöző gazdaságpolitika súlyos terheket rótt az ország lakosságára. Az ipar megnövekedett szerepe, a beruházások nem jártak együtt – néhány kivételtől eltekintve – a gyártmányszerkezet átalakításával. Ebben az ellentmondásos időben született találmányok, szabadalmak, a mérnöki alkotó szellem mérföldkövei.

Magyarország az új évezred kezdetén az elmúlt századok nagy magyar mérnök alkotóinak munkásságából erőt merítve távlatos terveket fogalmazhat meg.

A múlt örökségének méltó ápolása és ismerete a jövő záloga, valamint a szakértelem érdemi megbecsülése.

Ehhez szeretnénk hozzájárulni a CD-n látható szakanyagokkal, melyeknek folytatása, kiegészítése elhatározott terveink része.

Európa és a világ számon tartott és tart bennünket, s velünk lesz teljesebb és más a következő évezred. Nélkülünk Európa és a világ tudományos, technikai térképe szegényebb, üresebb lenne, de ahhoz, hogy formáló részesek legyünk a technikai kultúrában, a ma iskolájában úgy kell megismerni a múltat, s értékeit megtartva tovább vinni, hogy munkatársaivá lehessünk a természettudományos és műszaki kultúrának.

Budapesten, 2009. Szent András havában

	Dr. Németh József c. egyetemi tanár Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem