Dr. Németh József
technikatörténész, kandidátus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A műszaki és természettudományos képzés magyarországi századai

I. Az iskolakultúra kezdetei Magyarországon

Az államalapítással párhuzamosan létrejött püspökségek a korabeli világi kultúra terjesztői is lettek, így maradandó értékalkotó szerepet kaptak a magyarországi iskolakultúra megteremtésében. A különböző nagyobb települések plébániai iskolái a 11. századtól alapvetően az egyházi szolgálatra készítették fel. A 14. században már megfigyelhető, elsősorban a városi polgárság igényeinek kielégítésére az ún. világi oktatás meghonosodása. A céhek nem csupán a szakmai képzés kereteit teremtették meg, de ráirányították a figyelmet egy adott szintű általános műveltség, ismeretanyag elsajátításának fontosságára.

Szent Márton hegyi kolostor

A középfokú oktatás szervezett kereteinek alapjait Szt. István rakta le, amikor 996-ban megalapította a Szent Márton hegyi kolostort (1823-ban kapta Kazinczy Ferenctől a Pannonhalma nevet). A latin nyelvű oktatás keretei fokozatosan bővültek. Kun László (1272-1290) király 1276-ban írt egyik oklevelében kiemelte a korabeli közigazgatás szakembereinek képzési igényét, s hangsúlyozta: „az ország jogainak megőrzését szolgáló jogtudomány művelését”.

Az óbudai
egyetem címere

II. Az első magyarországi egyetemek és a természettudományos műveltség

Az első magyarországi egyetem – nagy valószínűséggel – Veszprémben volt. A káptalani iskolát III. Béla emeltette egyetemi rangra. V. Orbán pápa Avignonban 1367. szeptember 1-jén aláírt bullájában teljesíti Nagy Lajos király azon kérését, hogy egyetemet hozhasson létre Pécsett. 1395-ben Zsigmond király Óbudán alapított egyetemet. A fél évszázadon keresztül működő egyetem tanárai egykor több nyugat-európai egyetem hallgatói voltak, amely egy európai szintű oktatás lehetőségét biztosította. Az óbudai egyetemen oktatták a korabeli természettudományokat.

A pécsi egyetem alapításának 100. évfordulóján nyílt meg a pozsonyi Académia Istropolitana (1467). Mátyás király egyetemalapítási kérését Janus Pannonius vitte Rómába II. Pál pápához. Az egyetemen több külföldi (elsősorban bécsi) tanár tanított, s programja hasonló volt, mint a korabeli francia, angol, német egyetemeknek. Itt tanított többek közt a neves csillagász, Regiomontanus, illetve a természettudományokat oktató Ilkuszi Márton (Martinus Ilkusz), aki Krakkóból került Itáliába, majd Magyarországra. Regiomontanus Mátyás udvarában, Budán írta 1474-ben Ephemerides c. munkáját, amely a középkor hajósainak volt nélkülözhetetlen szakkönyve.

Regiomontanus: Calendarium 1485 (BME-OMIKK)

A természettudományok magyarországi művelésének korabeli nyomai két területen figyelhetők meg: 1) matematika, 2) csillagászat. Az első Magyarországon megjelent könyv (11. század), amely már természettudományos – jelen esetben matematikai – problémákat is feldolgozott, Gellért püspök Deliberatio c. munkája. A Szt. Benedek rend tagjai által a 12. században írt kódex – Pray kódex – naptárszámításokkal foglalkozott. (A kódexet Pray György találta meg a 18. században, melyet napjainkban Esztergomban őriznek.) II. András udvarában (13. század) több neves csillagász élt. E hagyományok – európai színvonalon – a későbbi századokban is tovább élnek. Hosszú ideig úgy tudták, hogy a híres 1577-es Debreceni Aritmetika az első számtankönyvünk. Az 1890-es években Hellebrandt Árpád Hamburg város könyvtárában megtalálta Magyarországi György 1499-es matematika könyvét. Magyarországi György műve egykor Hollandiában jelent meg, ugyanis Utrechtben volt pap, valamint a város számolómestere. (Könyvében ismertette többek közt a korabeli magyar pénzeket is.) A pozsonyi Académia Istropolitana, magas színvonala ellenére még Mátyás uralkodásának végén hanyatlásnak indult. (Megszűnését elősegítette az uralkodó és hívei, elsősorban Janus Pannonius közötti ellentét.)

A ,,Novus Atlas’’ a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárából (1646)

A magyarországi felsőoktatás újjászervezésére a reformáció kezdete után a három legjelentősebb egyház – katolikus, evangélikus, református – egyaránt kísérletet tett. Az ország legismertebb református kollégiumai a 16. században alakultak (Debrecen 1536; Gyulafehérvár 1556; Pápa 1585). A wittenbergi és heidelbergi egyetemeken a 17. század végéig közel 1000 protestáns fiatal tanult. Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem 1620. május 1-jén fejedelmi székhelyén, Gyulafehérvárott alapított akadémiát. A korabeli evangélikus főiskolák közül legjelentősebb az 1598-ban alapított nagyszebeni akadémia, majd 1667-ben nyitották meg az eperjesi akadémiát, ahol a magas színvonalú képzésből külön kiemelendő a természettudományos tárgyak, főleg a fizika oktatása.

A középkori Magyarország értelmiségének képzésében a hazai – sajnos rövid életű – egyetemek mellett szinte meghatározó szerepe volt Európa különböző felsőoktatási intézményeinek. A peregrináció – a külföldi egyetemjárás – s egyben az értelmiség felkészítése jövendő hivatására, tudatos előkészítő munka eredménye volt. A leginkább látogatott egyetemek közül kiemelendő – éppen a viszonylag nagy számú magyar diák miatt – Heidelberg, Wittenberg, Pádua, Párizs.

A magyar felsőoktatás 17. századi történetében meghatározó állomás 1635. május 12-e, amikor aláírták a nagyszombati tudományegyetem alapító levelét. Pázmány Péter (1570-1637) érsek – a neves hitvitázó és művelt katolikus főpap – kulturális és tudományos központtá tette Nagyszombatot.

1534-től a török támadások miatt az esztergomi érsekség székhelye lett Nagyszombat (1822-ig). Ezzel az ország egyházi központjává vált, és jelentős helyet és szerepet kapott Magyarország művelődéstörténetében. Az 1635-ös soproni országgyűlésen ismertette Pázmány egyetemalapítási elképzeléseit. 1635. május 12-én Pozsonyban írta alá a – mint már említettük – tudományegyetem alapító levelét. (Ez az egyetem a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elődintézménye.) Az alapító – Pázmány Péter – 100 ezer forintnyi vagyonát ajánlotta fel az egyetem működéséhez.

A kezdetben két karral (hittudomány, bölcsészet) működő egyetem később kiegészült a jogtudományi és orvosi karral is. A nagyszombati egyetemen kezdődött a szervezett matematika tanár képzés. Az 1777-es közoktatási törvény (Ratio Educationis) nem csupán a középiskolák oktatási rendjét határozta meg, de lépéseket tett a természettudományos tanárképzés megalapozására. (Az egyetemet Mária Terézia 1777-ben Budára helyezte.

Bányászati Akadémia

A természettudományos oktatás szervezeti kereteinek megteremtésével szinte párhuzamosan – főleg a bányavárosokban – új technikai kultúrák terjedtek el, illetve fejlődtek tovább. Mindezek igényelték az ilyen irányú szakoktatás megszervezését. Ennek megvalósítására 1735-ben III. Károly király (1711-1740) Selmecbányán bányatisztképző iskolát alapított, ahol 1763-tól már több tanszék működött, s 1770-ben megkapta az akadémiai rangot. (Tulajdonképpen akadémiává fejlesztése 1763-tól megkezdődött.) 1770-re Európa egyik legkorszerűbb szakintézménye lett a selmeci akadémia (Selmecbányai Bányatisztképző Intézet).

Az első selmeci tankönyvek

Tanárai közül kiemelkedő Born Ignác (1742-1791) és Mikoviny Sámuel (1700-1750) tevékenysége. Born jogi ismereteinek megszerzése után a magyarországi bányák tanulmányozásába kezdett, s tapasztalatait 23 „levél”-ben foglalta össze, melyeket több nyelven is megjelentettek. Joggal állapították meg róla, hogy „ez a magyar bányászat és ásványtan klasszikus műve”. E mellett szakmai elismertségét növelte az amalgámozás elvének felismerése, s gyakorlati megvalósítása. Elméletének gyakorlati bemutatóját 1786-ban Szklenón tartotta, amelyen 8 ország szakemberei vettek részt. A szklenói tanácskozást a világ első nemzetközi tudományos bányász-kohász kongresszusnak tekinthetjük.

Szklenó (Mikoviny Sámuel 1723)

Mikoviny Sámuel Besztercebányán Bél Mátyás (1684-1749) tanítványa volt, majd útja külföldre vitt. Hazatérve a Tatai tó vízrendszerének első feltérképezője, s ezt követően a Balaton és Magyarország különböző részeinek térképeit készítette el. Őt tekinthetjük a magyarországi kartográfia megalapítójának. 1735-től a selmeci bányatisztképző első tanára, matematikát, mechanikát, hidraulikát tanított, valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett. 1736-ban a bányaváros – Selmecbánya – földrajzi szélességének és hosszúságának meghatározója. A holdfogyatkozások segítségével kiszámította Pozsony és 6 európai város (Párizs, Nürnberg, Bologna, Berlin, Bécs, Pétervár) földrajzi hosszúságát és szélességét.

Mikoviny Sámuel (1700-1750)

A Bányászati Akadémia tanára volt Mitterpacher Lajos (1734-1815). Ő írta meg a műszaki felsőoktatás első Gazdaságtan tankönyvét, melyben hangsúlyozta: „a mérnököknek a gazdasági dolgokban is nem egyszer véleményt kell mondaniok, … szükséges a gazdálkodás alapjainak megismerése”. Ez a tankönyv is latin nyelven íródott. (Mint ismeretes, az oktatás nyelve a latin volt.)

A selmeci Akadémia mellett ebben az időben jött létre a Pozsony melletti Szenc-en (Szempc) (ma: Senec – Szlovákia) az 1763-ban alapított Collegium Oeconomicum. Gr. Eszterházy Ferenc kancellár 1763. augusztus 6-án kérte egy gazdasági kollégium felállítását: „Kívánatos olyan iskolának a felállítása, ahol praktikus geometriát, számadási módszereket és térképkészítést tanulnak”. Mindezeket kiegészítette a „mercantil és cambiál manipulációk” tanításának igényével. Tehát kereskedelmi számtan, valamint a számvitel korabeli oktatását is igényelte, s a cambiál manipuláció alatt ma a váltóügyeket érthetjük. Az intézmény hallgatói alapvetően a földmérési tudományokkal ismerkedtek meg, de ez volt az első olyan felsőfokú intézmény Magyarországon, ahol a műszaki és gazdaságtudományi tárgyakat együtt tanították. (Némi megszorítással s messzemenően figyelembe véve az adott kor lehetőségeit, a Collegium Oeconomicum-ot a gazdasági mérnökképzés illetve a nemrég kezdődött műszaki menedzser képzés előfutárának tekinthetjük.)

Institutum Geometrico-Hydrotechnicum

Mint említettük, a Pázmány Péter alapította Tudományegyetem 1777-ben Budára költözött. Ennek keretei között jött létre 1782-ben az Institum Geometrico Hydrotechnicum (Mérnöki Intézet), a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogelődje.

Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum alapító levele

„Mivel általában igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és mechanikai tudományokra, de különösen a Magyar Királyságban és csatolt tartományaiban … ahol az előző évszázad annyi háborúja és viszontagságai után a birtokviszonyok igen zavarosak, igen nagy vidékek víz alatt vagy mocsarakká alakulva hevernek, a malomgátak rosszul vannak építve, a közutak elhanyagoltak, nyilvánvaló ezen tudományok oktatásának szükségessége.” II. József 1782. augusztus 20-án aláírt alapítólevelében fogalmazták meg az előzőeket, amelynek alapján létrejött az Institutum Geometrico Hydrotechnicum (Mérnöki Intézet). A 3 éves képzésű intézményben földmérő, vízszabályozó, térképíró, ármentesítő mérnököket képeztek, akik többségükben állami alkalmazottak lettek. (Ennek az intézménynek az alapítása 12 évvel megelőzte az 1794-ben megnyílt párizsi Ecole Politechnique-t.)

A színvonalas oktatást az Intézet tanárai biztosították. Kik tanítottak a Mérnöki Intézetben? Rausch Ferenc (1743-1816) matematikát, gyakorlati mértant oktatott – később az intézet vezetője lett. Petzelt József, majd Petzval Ottó állt az intézet élén. Horváth János a fizika és mechanika tanára volt. Dugonics András az elemi mennyiségtant oktatta.

Rausch Ferenc tankönyvei

Mitterpacher Lajos (akiről már, mint a selmeci Bányászati Akadémia tanáráról szóltunk) ebben az időben itt tanított általános természetrajzot és gazdaságtant.

A Mérnöki Intézet első korszakának hallgatói közül megemlítendők: Vedres István (1765-1830), aki 1786 és 1821 között Szeged város mérnöke. Egyik legnagyobb terve: „A Tiszát a Dunával összekötő új hajózható csatorna” (1805). Mint városi mérnök, a környék számos mocsarának lecsapolási tervét készítette el. Beszédes József (1787-1852) az Eszterházy család uradalmi mérnökeként végzett vízrendezési munkálatokat Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra megyékben. 1816-tól a Sárvíz szabályozás igazgató mérnöke lett, majd irányította a Sió és a Kapos vízrendezését. E munkával 160 000 hektárt ármentesítettek. Ő irányította az első ipari célú csatornának (1833-1840), az Arad megyei fehér-kőrösi Nádor-malom csatornának a megépítését, és ő szabályozta először a Balaton vízszintjét. Terveket készített a Fertő tó és a Hanság vízrendezésére. Egy nagy múltú székely nemesi családból származott a legismertebb Institutum Geometricum-i diák, Vásárhelyi Pál (1795-1846). 1816 őszén szerzett mérnöki oklevelet, s lett Zemplén majd Veszprém megye mérnöke. Fő műve a Tisza szabályozási tervének elkészítése volt.

Vásárhelyi Pál (1795-1846)

Az Institutum Geometrico Hydrotechnicum mindezek ellenére a magyar 19. század műszaki szakember-képzéssel szembeni igényeit már nem tudta kielégíteni. A nemzeti nyelv, kultúra, művelődés kérdései mellett, különösen 1825/27-től az ún. reformkori országgyűléseken, de több, mai szóval élve civil szerveződés keretei között is napirendre került az iparfejlesztés, amely megfelelő szakembereket igényelt, s ehhez képző intézményre, ebben az esetben Műegyetem alapítására volt szükség.