Szalkai Zsuzsanna:

A Kalmorypintől a Cavintonig - a gyógyszeripar nagy korszakai Magyarországon

1. Az ősgyógyászattól a gyógyszergyártásig

A gyógyítás, az igény a fájdalmak leküzdésére, egyidős az emberiséggel. Az első gyógyszerek különböző növényekből származó anyagok voltak. Az első, 4000-5000 éves írásos emlékek arról számolnak be, hogy a kínai, indiai, dél-amerikai és Földközi-tenger melléki ősi kultúrák a növényi kivonatokat, mint terápiásan hasznos készítményeket eredményesen használták. Az orvostudomány megalapítója, a görög Hippokrates (ie. 460.) vezette be a különböző fémsók gyógyászati alkalmazását. Egyes források beszámolnak egy Hippokrates előtti orvosról, bizonyos Alkmaeonról (ie. 520.), aki állati tetemek boncolásával az érzékszervi betegségek magyarázatát igyekezett megtalálni. Visszatérve a növényi eredetű hatóanyagok történetéhez, a X. illetve XI. században a perzsák nevéhez fűződően került alkalmazásra az ópium, először csak köhögés elleni pirulaként. Az egyik legjelentősebb növényi eredetű hatóanyagot, a cinkónakéreg kivonatát a dél-amerikai indiánok ősidők óta használták megfázás és láz ellen. Európába a XVII. században jutott el jezsuita misszionáriusok révén, ahol szintén a láz, a megfázás és a malária kedvelt gyógyszere lett. Két évszázaddal később, 1820-ban került sor a hatóanyagnak, a kininnek tiszta állapotban történő izolálására.

A magyarországi gyógyszerészet is kezdetben a világ más tájainak gyakorlatához hasonlóan a növényi hatóanyagok felfedezésével, azok izolálásával foglalkozott. Régen a gyógyszerészet az orvoslással összefonódott, a gyógyszereket az orvosok maguk készítették. Az első magyarországi gyógyszertárat feltehetően Synock és Barauch budai gyógyszerészek üzemeltették 1375-ben. A "Magyar Gyógyszerészet Nagyjai" című, 2001-ben megjelent színvonalas kötet időrendben elsőként Wéber Jánost (1612. (?) Eperjes (?) - 1683. (?) Eperjes (?)) említi, mint az 1600-as évek legkiemelkedőbb gyógyszerész egyéniségét (1. ábra). Szülei bevándorolt németek, vagy Szepes megyei őscipszer família leszármazottjai lehettek. Wéber János eperjesi gyógyszertárának jó híre volt, 1655-től kezdődően az igen előkelő családok még a szomszédos vármegyékből is hozzá küldtek gyógyszereket beszerezni. Kapcsolatban állt kora vezető férfiaival, köztük Wesselényi Ferenc gróffal, Magyarország nádorispánjával. Patikája mellett valószínűleg orvosi rendelőt is fenntartott. Többek között a pestis elleni védekezésről írt tanulmányt.

1. ábra, Wéber János

A XVI-XVII. századi gyógyszertárak kínálata számos ősgyógyszert (a XIX. századtól már nem használatos szereket) is tartalmazott, mint például az Afrikából behozott "Stincus marinus" afrodiziákumot. Ezt a 16-18 cm hosszú afrikai gyíkot megszárítva, levendulával kitömve árusították. Ősgyógyszerként tartják számon többek között a "Pulmo vulpis"-t, rókatüdőt, amit illatos vízzel megfőztek, levét tüdőbetegek itták a mellkas erősítésére.

Maga a "gyógyszer" elnevezés görög megfelelője a "farmakon" egyszerre jelentett mérget és orvosságot. A "gyógyszer" szó, hasonlóan a többi gyógy- előtagú összetett szavainkhoz, a nyelvújítás korából származik, az etimológiai szótár szerint Bugát Pál említi először a "Természettudományi Szóhalmaz"-ban (Budán, 1843). Az előtagot a "gyógyít", "gyógyul" igékből vonták le, illetőleg – legalább részben – a gyógyító igenevet rövidítették meg. "Gyógyító szer" elnevezésként 1775-ben már használatos volt. Ezelőtt a "Pharmacum", "Medicamentum" szavak voltak használatosak.

A gyógyszerkutatásnak és gyártásnak Magyarországon a XIX. századtól nagy hagyományai vannak. A kémia és az orvostudomány korán egymásra talált, s a XIX. század második felében a gyógyszerkutatás alapjait képező kísérleti farmakológia (a hatóanyag és az élő szervezet kölcsönhatását vizsgáló tudomány) fokozatosan önálló tudományággá fejlődött. A kutatás kezdetben főként az egyetemi kémiai és farmakológiai intézetekben, a gyógyszertárakban, valamint a klinikákon folyt.

A modern magyar gyógyszerészet első nagy alakjának Dr. Láng Adolf Ferenc tekinthető (1795. (?) Pest (?) - 1863. Nyitra). Gyógyszerészgyakornoki tanulmányai végeztével Nyitrán alapított gyógyszertárat, hivatása mellett botanikával és ásványtannal is foglalkozott. Ő indította meg a gyógyszerészet első magyar nyelvű szaklapját, a Gyógyszerészi Hírlapot 1848-ban. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2. ábra).

2. ábra, Dr. Láng Adolf Ferenc

A magyar gyógyszergyártás iparosodás előtti nagy alakja Rozsnyai Mátyás (1833 Szabadszállás - 1895. Arad). Gyógyszertára laboratóriumában kísérletezve találta fel és állította elő az íztelen kinint, amivel helyettesíteni lehetett a rendkívül keserű, csersavas kininvegyületet, ami a gyermekgyógyászatban akkoriban egyedüli lázcsillapító szerként volt használatban. A készítményt - sikeres alkalmazása alapján - benyújtotta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pályázatára, amelyen pályadíjat nyert (1869); a “chininum tannicum insipidum sec. Rozsnyay” több külföldi gyógyszerkönyvben is hivatalos lett. A díjat Than Károlytól a kor egyik szintén meghatározó és a későbbiekben iskolát teremtő tudósától vette át. Ezen felfedezése mellett laboratóriumában galenikumokat (egyszerű gyógyszerkeverékeket) és gyógycukorkákat is készített, írt többek között a gyógyborokról, korszerű kenőcsökről, a kolera elleni védekezésről. A "galenikumok", vagy "galenikus készítmények" elnevezések Galenus római orvos nevéből erednek, aki nyers gyógyanyagokból (állat-, növény-, ásványvilág gyógyanyagai) vizes és szeszes kivonatokat készített.

Dr. Than Károly (1834. Óbecse - 1908. Budapest) gyógyszerészi, orvosi tanulmányai után a kémia tudománya felé fordult. A tudományos kémia magyarországi művelésének elindítója. Than Károly iskolájából nőttek ki azok a tanítványok - elsősorban Lengyel Béla (1844-1913), Ilosvay Lajos (1851. Dés - 1936. Budapest), Winkler Lajos (1863. Arad - 1939. Budapest) -, akik megalapozták a modern analitikai, ezen belül a gyógyszeranalitikai kémiát. Az ő nevéhez fűződik a karbonilszulfid felfedezése, illetve kimutatása.

A XIX. század utolsó évtizedében a gyógyszerészet alapvetően megváltozott. A gyógyszerek iránt megnövekedett az igény, a fejlett gyógyszeriparral rendelkező nyugati országokban már alkalmazott új gyógyszerformák (tabletta, drazsé, injekció) Magyarországon is terjedni kezdtek, s az akkoriban legmodernebbnek számító új gyógyszerek, a szerobakteriológiai és az organoterápiás készítmények gyártása is jelentős ipari hátteret igényelt. Ez utóbbi készítmények gyártását a belső elválasztású mirigyek kutatása során kapott eredmények tették lehetővé, mely szerint az állati szervek sikeres átültetése gyógyítólag hat ezen mirigyek rendellenes működéséből származó betegségek ellen. Az ígéretes új gyógymód jelentőségének felismerése meghatározó szerepet játszott az ipari gyógyszergyártás magyarországi létrejöttében.

Az első hazai gyógyszerüzemet Wagner Dániel (1800. (?) Breznóbánya - 1890. Budapest) (3. ábra) alapította a pesti Soroksári úton 1867-ben Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Rt. néven (4. ábra).

 4. ábra, A Wagner alapította gyár épülete

A magyar gyógyszerészet legnagyobb reformere már az 1830-as évek végén felvetette egy gyógyszergyár alapításának gondolatát. A gyógyszergyártás ipari méretű kiterjesztését azonban nehezítette az Osztrák-Magyar Monarchiában Németország közelsége, mely ekkor a világ legfejlettebb gyógyszeriparával rendelkezett. Itthon nagy volt a tőkehiány és a külföldi termékek versenye. Az új soroksári úti gyár egy évtizednyi működés után 1877-ben megszűnt, mivel nem sikerült jelentősebb tőkét bevonni, és a gyár nem tudott megélni. A hazai gyógyszergyártás így továbbra is orvosi és gyógyszerészi laboratóriumokban folyt, ahol főleg galenikumokat készítettek. 1875-ben 28, 1887-ben 52 ilyen laboratórium működött a fővárosban, melyek javarészt import gyógyszereket árusítottak, de saját készítményeket is eladtak.

2. A magyarországi gyógyszeripar kezdetei

A magyar gyógyszeripar története az 1900-as évek elejére nyúlik vissza. Az ipari méretű magyarországi gyógyszergyártás egy tőkeerős, kellő felkészültségű, világot járt gyógyszerész, Richter Gedeon (1872. Ecséd - 1944. Budapest) (5. ábra) nevéhez fűződik, aki Üllői út 105. sz. alatti gyógyszertárának (Sas Patika) laboratóriumában 1901 óta kísérletezett organoterápiás készítmények előállításával, s hamarosan forgalomba hozta a természetes adrenalint és lecitint. Jó érzékkel felismerte az organoterápiás gyógyszerekben rejlő sikert, és hogy a gyógyszerkészítés racionálisabban oldható meg ipari keretek, mint magisztrális (laboratóriumi) körülmények között. Hazánkban elsőként - egy évvel a japán Takamine Dzsokicsi felfedezése, az adrenalinnak a mellékvese velőállományából való izolálása (1901) után - megkezdte az állati szervekből készített gyártmányainak, a Tonogennek, a Glanduitrinnak a gyártását. Sikerei lehetővé tették, hogy 1907-ben - elsősorban organoterápiás gyógyszerek gyártására - új telephelyen, Kőbányán gyárat alapítson. A gyáralapítást és a termelés beindítását nehezítette, hogy a hatóságok gyógyszeriparral kapcsolatos tapasztalatok hiányában bizalmatlanok voltak, és az engedélyeket szigorú feltételekhez kötötték. A fejlesztés alapja kezdetben a hazai és a külföldi tudományos intézetekben folyó kutatás eredményeinek ipari hasznosítása volt.

5. ábra, Richter Gedeon a cégalapítás idején

A Richter-gyár az organoterápiás preparátumok mellett később foglalkozni kezdett növénykémiai és szintetikus kémiai termékek gyártásával is. Richter Gedeon számos növényi kivonat gyártási eljárását, és az ahhoz szükséges berendezések leírását külföldi szakértők bevonásával szerezte be, kiterjedt fejlesztési együttműködéseket kötött. 1912-ben előállította az első tisztított digitálisz (gyapjas gyűszűvirág)-kivonatot (Adigan), melynek előnye a hasonló készítményekkel szemben az volt, hogy a tisztítás során eltávolították a gyomorpanaszokat okozó szaponint. Ugyanebben az évben sikerült a hidrogén-peroxidot karbamiddal tartósítani, ami a gyár első szintetikus készítménye. A szilárd vegyület Hyperol néven hamarosan közismert, hatékony fertőtlenítőszer lett. A Bayer Gyógyszergyár híres, 1898-ban forgalomba hozott Aspirin tablettájának mellékhatásait kiküszöbölendő céllal 1911-ben előállította az acetilszalicilsav legstabilabbnak tekinthető, vízoldékony sóját, a kalciumacetilszalicilátot, amely Kalmopyrin néven máig az egyik legismertebb gyógyszer Magyarországon.

A Richter-gyárban kezdte pályafutását Wolf Emil (1886. Budapest - 1947. Brüsszel) vegyészmérnök (6. ábra), aki Kereszty Györggyel (1995-1937) együtt 1910-ben lerakta az időrendben második magyarországi gyógyszergyár, az ALKA Vegyészeti Gyár alapjait. Wolf németországi tapasztalatai alapján olyan gyárat kívánt létrehozni, ahol a gyártási eljárások alapja a kémiai szintézis és nem a növényi és állati anyagok feldolgozása, mint ahogyan az a Richter-gyárban volt. Célkitűzése az volt, hogy saját kutatásokon alapuló eredeti készítményekkel álljanak elő. Kezdetben a Bayer egyes gyógyszereinek licencgyártása kapott hangsúlyos szerepet, továbbá foglakoztak a vásárolt anyagok kiszerelésével is. A szakma nem előlegezett nagy bizalmat az új gyárnak. Kezdetben egyesek kétségbe vonták, hogy a gyár az árjegyzékében feltüntetett aszpirin, kodein, éter, szalicilsav, lecitin gyártására egyáltalában képes, mivel ezek előállítása “csupán nagyobb szabású vegyészeti gyárban lehetséges”, nem pedig egy háromszobás lakásban működő kis üzemben állíthatók elő. Később az idézett cikk írója egy gyárlátogatás után visszavonta kétségeit. Az első termékek sikerei az újpesti telephelyen nagyszabású beruházást tettek lehetővé. A gyár 1913-ban felvette a Chinoin nevet, s rövidesen az ország legnagyobb gyógyszergyárává fejlődött. A Chinoin fantázianév a kininből származik, és először gyógyszernévnek szánták. Termékei közé kezdetben a már ismert alkaloidák - johimbin, atropin, hioszciamin és a félszintetikus úton előállított homatropin - tartoztak. Hírnevének megalapozásához jelentősen hozzájárult a Cadogel elnevezésű, bőrizgató anyagoktól mentes kenőcs, amely gyulladásos bőrfolyamatok, ekcéma-megbetegedések kezelésére bel- és külföldön egyaránt elterjedt (1914).

6. ábra, Wolf Emil a Chinoin megalapítója

Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár - a mai EGIS - elődje az 1865-ben alapított berni Dr. Albert Wander Rt. leányvállalata volt, amelyet 1913-ben létesítettek, és az ipari méretű tápszergyártás hazai megteremtője lett. Fennállásának első húsz évében csak gyermektápszereket, malátakészítményeket és galenikus preparátumokat állított elő. Ismertebb sikeres készítményei: Alucol, Karil, Germicid, Legatin stb.

Ugyancsak 1912-ben alapították a szerobakteriológiai készítmények előállításával foglalkozó első üzemet, a Phylaxia Szérumtermelő Rt.-t. Szérumokat korábban csak a budapesti Állatorvosi Főiskola Bakteriológiai Intézete és néhány kisebb magánlaboratórium állított elő. A kezdeti nehézségeket a Phylaxia vezetői jó gazdasági érzékkel és kiváló tudományos felkészültséggel küzdötték le, s hamarosan nagyarányúvá fejlesztették az akkor Európa-szerte pusztító sertéspestis elleni oltóanyagok termelését. 1914-ben forgalomba került a lovak mirigykórját gyógyító streptococcus-szérum, 1916-ban pedig megkezdődött a sertésorbánc-lószérum, a sertésorbánc elleni Pasteur-féle vakcina, a lépfene elleni lószérum és a lépfene elleni Pasteur-féle vakcina gyártása.

A korszak nagy alakjaihoz tartozik Dr. Vámossy Zoltán (1868. Budapest - 1953. Leányfalu), aki orvosi tanulmányait a pesti tudományegyetemen végezte. Klinikai működése után az egyetem Gyógyszertani Intézetében dolgozott. Gyógyszerkutató munkásságának egyik jelentős eseménye és eredménye a fenolftalein hatásának a felismerése és Purgo tabletta néven a gyógyászatba való bevezetése volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban levelező, 1949-ben rendes tagjai sorába vette.

Dr. Issekutz Béla (1886. Kőhalom - 1979. Budapest) orvosdoktor, gyógyszerkutató, egyetemi tanár, a korszerű magyar gyógyszerkutatás elindítója és megvalósítója (7. ábra). Az általa teremtett gyógyszerkutatási iskola hozzájárult a magyar gyógyszeripar hazai és külföldi elismertségéhez, a gyógyszerexport szellemi, gazdasági és gyógyszerterápiás eredményeihez.

7. ábra, Issekutz Béla

Dr. Földi Zoltán (1895. Budapest - 1987. Budapest) vegyészmérnök (8. ábra) tudományos munkássága is ebben az időszakban kezdődött. 1918-tól a Chinoin munkatársa, ahol 69 évig dolgozott. Nevéhez számos, későbbi Chinoin termék fűződik (Novurit, Papaverin, Papaverin-G). A magyar gyógyszeripar meghatározó egyénisége, az első tudós, aki nemcsak gyógyszerkutatásban, hanem műszaki-üzemi eljárások kidolgozásában, az ipari tervezés hatékony megszervezésében is részt vett.

8. ábra, Földi Zoltán

 A magyarországi gyógyszeripar kezdeti szakaszába tartozó gyógyszerkutatási eredményeket az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat, A magyar gyógyszerkutatás fontosabb eredményei I.

Forrás: Tőke-Szeghy (1992), 19. o.

A magyarországi gyógyszeripar ezen első szakaszát még a külföldi készítmények túlsúlya jellemezte, 1910-ben 589 gyógyszer volt forgalomban, ebből 25 volt magyar termék. A hazai termékek értékesítését többnyire a vállalatok maguk oldották meg, közvetlenül szállítottak a gyógyszertárakba és a kórházakba. A hazai gyógyszerek exportjában rejlő lehetőségeket korán felismerték. Richter Gedeon saját külföldi kapcsolatait használta fel az exporttevékenység kialakításához. A Richter termékei 1912-től megjelentek Németországban, Hollandiában, Olaszországban, Dániában, Svédországban, Norvégiában, Svájcban és Ázsiában. 1910-ben már képviselete működött Törökországban is.

A magyar gyógyszeripar tehát többnyire kis családi vállalkozásokból jött létre. Éppen ezért nem alakult ki egy széles intermedier bázis, ellentétben a nyugat-európai gyógyszeriparral, amely a nehézvegyipar diverzifikálódása révén alakult ki, így megfelelő nyersanyagot és intermediert biztosított. A magyar gyógyszeripar további alakulását - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - végigkísérte a nyersanyagellátás problémája, mely a hazai gyógyszeripar kialakulásának említett modelljéből fakad.

3. A két világháború és a köztes időszak

A magyarországi gyógyszeriparra ható első jelentősebb esemény az I. világháború. A Chinoin a háború éveiben vegyigyárként fontos szerepet játszott a különféle fertőtlenítőszerek gyártásában, a legjelentősebb megrendeléseit mégis a harcigázok (brómaceton, brómcián) előállításai jelentették. A háború alatti termelést mintegy "alkalmi iparként" élték meg. A Richter-gyár Hyperol tablettájának jelentős szerepe volt az I. világháború idején, mert szilárd fertőtlenítőszerként könnyen kezelhető és tárolható volt, nem bomlott, vízben maradéktalanul oldódott. A gazdasági szempontoknak is megfelelt, mert mindig a pillanatnyi igénynek megfelelő töménységű és mennyiségű oldatot lehetett készíteni belőle. A két világháború között a vállalat fontos exportkészítménye lett.

A háború alatt a gyógyszerkutató munka nem állt le. Ennek eredményeképpen a Chinoinban 1918-ban új termékek kerültek piacra, mint például a Magnosterin fertőtlenítőszer, a Filin gyermektápszer és a Domargin. 1916-tól honosodott meg a gyárban a szalicilsav gyártás, Közép-Európa egyik legnagyobb szalicilsavgyártó üzemét építették fel. Ez volt az első nyomás alatti gyógyszeripari gyártás, mely Magyarországon megvalósításra került. Jelentőségét növeli, hogy a szalicilsavat, mely az acetilszalicilsav egyik nyersanyaga, korábban csak külföldről lehetett beszerezni. Ugyanebben az évben indult meg a Distol próbagyártása, mely a világon az első hatékony gyógyszere volt a mételykórnak. A gyár 1917-ben megkezdte a homatropinmetilbromid (Novatropin) gyártását, miután egy évvel korábban Issekutz kimutatta, hogy a kvaterner tropeinbázisok mentesek az atropin nemkívánatos központi idegrendszeri hatásától. Ez utóbbi fejlesztésekhez kapcsolódik a híres Bilagit, melyet 1925-ben kezdtek forgalmazni.

A hadirendelések hatására megnövekedett gyári kapacitás termelőképessége messze meghaladta a háború utáni belföldi szükségleteket, amelyhez hozzájárult az is, hogy az ország területét tekintve mintegy kétharmadát elvesztette. Az egyedüli megoldás az exportpiacok fejlesztése volt, melyhez számos akadályt le kellett győzni. A győztes országok piacán csak szigorú minőségi szabályoknak megfelelő kiváló termékekkel jelenhettek meg, ugyanakkor a magyar gyógyszeripar nyersanyaghiánnyal küszködött. Bár egyre inkább törekedtek a gyárak minél több alapanyag előállítására, ezt korlátlanul nem valósíthatták meg, mindig is szükség volt importra. A drága külföldi nyersanyag megvételéhez viszont devizára volt szükség. Az 1920-as években a legfontosabb cél a minőségi termékek előállítása, és az export növelése volt.

Az 1920-as évektől a magyar gyógyszeripar látványosan fejlődött. A volt Monarchia területén létrejött utódállamok közül az első helyen állt, világviszonylatban pedig a hatodik helyet foglalta el. Míg az I. világháború előtt a hazai gyógyszerszükséglet jelentős részét importból kellett fedezni, addig 1925-re a hazai gyártók már uralták a belföldi piacot és jelentős exporttal is rendelkeztek. A Chinoin termékeinek 60%-t exportálta, a magyar ipari exportban az Egyesült Izzó után a második helyen állt. A két világháború között a gyógyszeripari termékek a magyar ipari export egyik legfontosabb árucsoportját adták. Az Európába irányuló export növelését különböző gyógyszerbehozatali korlátozások, államközi szerződések fékezték, ezért a Richter főként a tengerentúli piacok meghódítását tűzte ki célul. 1927-ben például utazóügynökök járták be Indiát, Ausztráliát, Kínát, Japánt. 1924-32 között több mint 50 Richter-képviselet létesült, az 1930-as években pedig az importellenes intézkedések kivédése érdekében számos leányvállalatot alapított többek között Angliában, Mexikóban, Lengyelországban, Egyiptomban, Brazíliában.

Ebben az időszakban újabb gyógyszergyárak alakultak. 1927-ben Büdszentmihályon (Tiszavasvári) Alkaloida Vegyészeti Gyár néven új gyógyszergyárat hozott létre Kabay János (1896. Büdszentmihály - 1936. Budapest) gyógyszerész (9. ábra). Kabay a Dr. Augusztin Béla (1877. Boksánybánya - 1954. Budapest) által alapított és vezetett Gyógynövénykísérleti Állomáson feleségével együtt módszert dolgozott ki a morfinnak nyers máknövényből való előállítására; első szabadalmát 1925-ben nyújtotta be. További kutatásai során, az ópiumfázis teljes kikapcsolásával, megoldotta az alkaloidák előállítását a száraz, kicsépelt mákszalmából is, ami lehetővé tette az egész éves folyamatos termelést. Ekkor már az állam is felismerte Kabay felfedezésének nemzetgazdasági jelentőségét, és támogatást nyújtott a kísérletekhez. Az eljárás világszerte nagy feltűnést keltett, s a Népszövetség - bár hosszas vita és több helyszíni szemle után - hozzájárult a gyártás üzemszerű megindításához. 1935-ben Lengyelországban is gyár létesült Kabay eljárása alapján.

9. ábra, Kabay János

A német tőke érdekeltségeként 1923-ban alakult meg a Pharmacia Gyógyszervegyészeti Gyár Rt., a Brady és Schmidgall bécsi cég képviseletét pedig 1930-ban alakították át gyógyszergyártó részvénytársasággá Darmol Gyógyszervegyészeti, Ipari és Kereskedelmi Rt. néven. A bécsi Chemosan A.G. szabadalmainak gyártására és forgalmazására létesült 1923-ban a Magyar Gyógyszer Rt. Az I. G. Farbenindustrie-hoz tartozó leverkuseni Bayer cég képviseletében már az 1910-es évektől működött az 1930-ban önállósult Magyar Pharma Gyógyáru Rt. Régi gyógyszertárakból további közepes gyógyszergyártók alakultak, melyek főleg lincenc alapján gyártottak készítményeket.

Erre az időszakra tehető a Richter-gyár részvénytársasággá alakulása 1923. július 23-án.

Az 1929-1933 közötti gazdasági világválság idején mind a bel-, mind a külföldi értékesítés visszaesett ugyan és számos exportpiacról kiszorultak, a gyárak nem mentek tönkre. Ehhez olyan találékonyság is kellett, amit például a Chinoin hajtott végre: növényvédőszereinek népszerűsítésére és hatékonyságuk bizonyítására kertet bérelt, gondozatlan gyümölcsfákkal. A növényvédőszeres kezelés hatására a gyümölcsminőség látványosan javult, a gyár termékei iránt nagyobb lett a kereslet.

1939-ben 40 gyógyszergyár, illetve gyógyszereket előállító nagyobb laboratórium működött Magyarországon, s így a II. világháború kezdetéig a gyógyszeripar a magyar nemzetgazdaság jelentős tényezőjévé vált. E nagyarányú fejlődés kétségtelen bizonyítéka volt az a nemzetközileg is nagy jelentőségű kutatási együttműködés, amelyet Zemplén Géza (1883-1956) és Zechmeister László (1909-1972) szerveskémiai, Szent-Györgyi Albert (1893-1986) biokémiai és Issekutz Béla (1886-1979) farmakológiai iskolája fejtett ki a két világháború között.

A gyógyszerkutatás egyik jelentős állomása az 1927-ben a Chinoin gyárban, egy a Salygrannal egyenértékű higanyos diuretikum felfedezése (Novurit) (10. ábra). Ennek jelentőségét csak fokozta Issekutz Béla felismerése, amely szerint teofilinnel kombinálva lényegesen fokozható a diuretikus hatás, ugyanakkor a lokális izgalmi tünetek mérséklődnek.

10. ábra, A Novurit egyik plakátja

Szent-Györgyi Albert (1893. Budapest - 1986. Woods Hall, USA) (11. ábra) 1928-ban mellékveséből, majd 1932-ben paradicsompaprikából is előállította a C-vitamint (pontosabban az aszkorbinsavat), és bizonyította a biológiai oxidációban való jelentőségét. A vegyület napjainkban is jelentős mind a terápiában, mind a prevencióban. 1937-ben eredményeiért orvosi Nobel-díjat kapott. Kutatásai alapján a Chinoinban megindult a C-vitamin üzemi gyártása. Néhány év múlva az extrakciót a szintetikus eljárás váltotta fel. A Chinoin további új gyógyszerei közül kiemelkedik a ma is forgalomban lévő Sevenal, Troparin, Neomagnol stb. A Chinoin kutatói 1930-ban fejezték be a papaverin első ipari szintézisét, 1931-ben pedig előállították a papaverin etil-homológját (Perparin, Ethaverin), amely - mint a papaverinnél hatásosabb simaizomgörcs-oldó - hamarosan az egész világon elterjedt.

11. ábra, Szent-Györgyi Albert

Az 1930-as években világszerte gyors fejlődésnek indult a szintetikus gyógyszergyártás, melyből a Richter sem vonta ki magát, noha termékeit eddig főként állati és növényi anyagokból állította elő. 1938-ban szabadalmaztatták a vállalat első eredeti szintetikus gyógyszerét (hatóanyaga a merallurid), amely hatékony diuretikumként Dilurgen néven került forgalomba.

Szent-Györgyi Albert mutatta ki elsőként (1936), hogy az adenozintrifoszfát (ATP) tiszta állapotban erősen tágítja a koronáriákat és a perifériás artériákat. A Richter Rt. gyártmányaként forgalomba került tiszta ATP-oldat (Atriphos) az első kémiailag definiált preparátum volt az értágító organoterapeutikumokkal szemben. Szent-Györgyi - ugyancsak 1936-ban - izolálta a rutint és Rusznyák Istvánnal (1889-1974) együtt kimutatta a szer hajszálér-permeabilitást és -törékenységet mérséklő hatását (P-vitamin). A rutin kémiai szerkezetét szintén magyar kutatók, Zemplén Géza és Bruckner Győző (1900-1980) derítették fel.

1936-ban Törő Imre (1900-1993) felismerte, hogy az embrionális borjúszívizom-kivonat regenerálja a miocardiumot és növeli a szív teljesítőképességét. A megfelelő készítményt a Richter gyár hamarosan forgalomba hozta (Corhormon).

A szulfonamidok gyártása 1937-ben indult meg a p-amino-benzol-szulfonamid reprodukciójával (Chinoin: Deseptyl, Richter: Ambesid). A Chinoin kutatói rövidesen két új származékot is előállítottak, a szulfametiltiazolt (1939) és a szulfatiokarbamidot (1940). Az előbbi Ultraseptyl néven mintegy másfél évtizeden keresztül a gyár legkiemelkedőbb készítménye volt.

A Wander-gyár - a fejlődés saját útját választva - többszöri üzembővítés után gyógycukorkák és gyógyszerspecialitások termelésére rendezkedett be. Híres terméke az Ovomaltine csecsemőtápszer volt (12. ábra). Az önálló kutatás itt csak 1932-ben indult meg, amelynek nyomán mintegy tízféle alapanyagot gyártottak. 1937-től egyre több erőforrás jut a kutatás támogatására, melynek eredményeként kifejlesztették és forgalomba hozták az első heterociklikus szulfonamid készítményt, a Ronin -t.

12. ábra, Ovomaltine plakát

Több, gyógyászatilag fontos alapanyag előállítását más vegyipari üzemek kezdeményezték. 1931-ben a vegytiszta kénsav és sósav, 1932-ben a vegytiszta cinkszulfát, 1936-ban a ricinusolaj gyártása indult meg.

A Phylaxia Szérumtermelő Rt. 1920-ban bocsátotta piacra az avirulens pasteurella-törzsekből előállított Manninger-féle baromfikolera elleni vakcinát, 1927-ben a sertéspestis és a sertésorbánc elleni bivalens szérumot, 1937-ben a galambparatífusz elleni formolvakcinát, 1938-ban pedig a szopornyica elleni hiperimmun szérumot. 1942-ben a gyár cikklistájába 25 különböző állatgyógyászati szerobakteriológiai készítmény tartozott. A Phylaxia 1924-ben megkezdte az embergyógyászati oltóanyagok termelését is. Első ilyen produktuma a diftéria elleni vérsavó volt, amelyet néhány éven belül több antibakteriális és antitoxikus savó követett. 1936-ban megoldódott a precipitált difuéria anatoxin, 1938-ban a Schick-féle toxin, 1940-ben pedig a tífusz elleni csapadékos oltóanyag gyártása.

A második világháborút megelőző évekre a hazai gyógyszergyártásban egyre nagyobb teret nyertek a szintetikus készítmények, és a hagyományos növényi és állati hatóanyagokat is egyre tisztább formában izolálták, hatásukat pontosabban megismerték, és szigorodtak a minőségügyi követelmények is, különösen azután, hogy megindult az 1927-ben alapított Országos Közegészségügyi Intézet egységes szempontok szerinti, pártatlan és szigorú, az egész országra kiterjedő ellenőrző tevékenysége.

2. táblázat, A magyar gyógyszerkutatás fontosabb eredményei II.

Forrás: Tőke-Szeghy (1992), 19. o.

A II. világháború kitörése a magyarországi gyógyszeripart egyfelől válsággal fenyegette, másrészről várhatóan növekedő gyógyszerszükségletet jelentett. A gyárakat hadiüzemekké nyilvánították, élükre katonai parancsnokokat neveztek ki. Az export egyre inkább a közeli európai országokra korlátozódott, a Chinoin legfontosabb exportcikke ebben az időben az Ultraseptyl, legnagyobb felvevőpiaca Törökország volt. A háború alatt méginkább elengedhetetlenné vált a nyersanyagok hazai előállítása, a Chinoin óriási készleteket halmozott fel nyersanyagból és késztermékből egyaránt. A Richter folytatta innovációs tevékenységét, 1939-44 között 30 új készítménye került forgalomba. A háborús körülmények teremtette lakossági igények kielégítésére a Richter és a Dreher Sörgyár között Paracelsus Rt. néven vegyesvállalat jött létre, mely a sörgyártás mellékterméktermékeként keletkező sörélesztőt tápszerként hasznosította a Sertamin nevű készítményben (13. ábra).

13. ábra, Sertamin hirdetés

A gyógyszeripari forgalom 1943-ig dinamikusan nőtt, ettől kezdve azonban alapanyaghiány, vagy exportpiac elvesztése miatt fokozatosan csökkent a termelés. A gyárakban egészen 1944-ig folyt termelés, ekkor azonban a hadiesemények ellehetetlenítették a munkát. A híres cégalapítók közül Wolf Emilnek sikerült a háború borzalmait túlélnie, aktívan részt vett a gyár háború utáni helyreállításában, majd 1947-ben egy üzleti út alkalmával váratlanul érte a halál. Richter Gedeon nem élve a menekülés lehetőségével mindvégig kitartott hazája, és gyára mellett, míg végül 1944-ben a nyilasok kivégezték.