Ganz Ábrahám 1814. november 6-án született. 1834 évében megkezdte európai vándorlását, amely vándorlások akkortájt az ipari munkára való felkészülés nagy iskolájának számítottak. Ezen éveket követően figyelt fel arra, hogy Pesten szakmunkásokat keresnek előnyös feltételekkel egy épülő, különleges gőzmalom gépeinek szereléséhez, üzembe helyezéséhez és karbantartásához. Ganz is jelentkezett és 1841 augusztusában Pestre érkezett.

Hamar észre kellett azonban vennie, hogy számottevő ipara nincs, mert az Ausztriával való közös vámterület folytán ipari termelvényei még szűkebb határain belül sem vehették fel a versenyt az osztrák és cseh gyártmányokkal. Saját szakmai területén, az öntőiparban is tapasztalnia kellett nagy lemaradásunkat a nyugati öntőiparhoz képest s az állandóan jövőjével foglalkozó Ganz Ábrahám előtt felcsillantak azok a nagy lehetőségek, amiket ezen a téren szaktudásával, kitartásával és szorgalmával elérhetőnek tartott. Optimizmusát növelhette az, amit a vízi utak szabályozásáról, vasutak építéséről hallott, vagy amikor látta az óbudai Hajógyárban készülő hajókat, vagy éppen a Széchenyi által életre hívott József Hengermalmi Társulat gőzmalmát, amelynek szerelésére jött Pestre. Rövidesen már a saját munkaterületén ismerkedik meg az iparosodást elősegítő társadalmi mozgalmakkal és intézkedésekkel: az Országos Iparegyesület által rendezett iparmű kiállításokkal, a magyar iparcikkek fogyasztását hirdető Védegylettel, és az ipari vállalkozásokat szorgalmazó és támogató Gyáralapító Társasággal.

A hengermalomhoz fűzött reménységei valóra váltak. A hónapokig tartó szerelési munkák befejezése után megkezdhette öntő tevékenységét a vállalat öntödéjében, amely a mai Honvéd és Stollár utca sarkán volt. Itt csakhamar első öntőmesternek tették meg.

A hengermalmi öntöde volt hazánkban az első olyan öntöde, amely nem kohóüzem mellett települt és így nem önthetett közvetlenül a nagyolvasztóból. A "közvetett" öntés rendkívül tiszta öntést eredményezett és lehetővé tette a különböző vasfajták ötvözését is, ami szintén előnyére szolgált.

Ganz Ábrahám önállósulási tervét nemsokára megvalósíthatta. 1844 őszén megvált a hengermalom öntödéjétől.

A következő évek is így teltek el a szorgalmas munka és fokozatos fejlődés jegyében egészen a szabadságharc kitöréséig. Főképpen Buda városának közszükségleteit és a város lakosságának magánszükségleteit elégítette ki. Így csatornázási és vízvezetéki csöveket és szerelvényeket, iskolai és kórházi berendezéseket, épületekhez való öntvényeket, korlátokat, kerítésrácsokat, mosdókat, oszlopokat, gazdasági eszközöket, stb. állított elő. Az 1846-os harmadik iparmű kiállításon kályhákat mutatott be, amelyekkel elnyerte a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét. Közben a Kórház utcában és a vele párhuzamos Királyhágó utcában egyre jobban terjeszkedett.

Budán a Viziváros, ill. a Fő utca környékén indította el üzemét, amelyben öntési, kovácsolási, asztalos munkák és forgácsoló megmunkálások végzése folyt. Az 1850-es évet követően, hogy függetlenítse magát az idegen kezekben levő kohóüzemektől, Szászkán, a bánsági Oravica mellett, közel a Dunához 26000 forinttal felesben betársult Marquart Frigyes bánya és vasgyárába. Szászkán bőséges mennyiségű vasérc, továbbá kőszén, fa, kő és mész állt rendelkezésre és egy 100 lóerős vízierőmű. Ganz Ábrahám nagyolvasztót épített és megkezdte az üzemet. Azonban a két, egymástól távoli helyen, Budán és Szászkán fekvő üzem mindenike szükségessé tette volna személyes jelenlétét és irányítását. Ezért a következő két évben úgyszólván állandóan úton volt Buda és Szászka között, ami az akkori közlekedés mellett igen terhes lehetett.

Az üzletileg sikerült, azonban epizódszerű szászkai vállalkozás mellett sokkal jelentősebb és a budai üzem fellendülésére döntő befolyású volt egy új gyártási ágnak, a kéregöntésű vasútikocsi kerekek gyártásának bevezetése.

1834-ben Schweinfurtban született, 1855-ben szerezte meg mérnöki diplomáját.

A fiatal mérnök tanulmányainak befejezése után Nürnbergben levő Cramer et Klett Maschinemfabrik-ban vállalt munkát. Ez a gyár akkoriban hidakat, vasúti kocsikat és malomberendezéseket gyártott. Mechwart négy éven át, 1859-ig dolgozott Nürnbergben.

Mechwart András 4859 a Ganz Mávagba került, ahol már 140 volt a munkáslétszám. A Ganz Gyárban ekkor vasúti kerekeket, kéreg-öntésű malomhengereket és különféle géprészeket gyártottak. A megmunkáló gépek sorában viszont már ott voltak a legfontosabbak: esztergapadok, fúró-, gyalu- és horonyvágógépek, kerékfelsajtoló, továbbá szalagfűrész. A szerszámgépeket egy 15 lóerős gőzgép hajtotta.

A kiegyezés utáni átszervezés következtében létrejött Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt-nél Mechwart igazgató lett.

Az 1873-ban kezdődő gazdasági válság Ganz Gyárban Mechwart egyedül maradt.

Mindaz, amit a magyar gépipar Mechwartnak köszönhet, lényegében ettől az időszaktól számítható. A következő feladatokat kellett megoldani:

1. piacot találni az üzem gyártmányainak,
2. olyan szükségleteket kellett fölismerni, amelyeknek kielégítéséről az európai gyárak még nem gondoskodtak,
3. a gyártmányok műszaki színvonalával egyeduralmat kellett biztosítani a választott iparcikk gyártásánál.

Mechwartnak sikerült megbirkóznia a feladatokkal!

Mechwart 1874 óta volt a Gaz-gyár vezérigazgatója. A lehetőségei tehát adottak voltak ahhoz, hogy harccal vagy anélkül a munkások és alkalmazottak érdekeit képviselje. 1892-ben a gyár a következő szociális létesítményekkel rendelkezett:

1. 1884-ben létrehozták a tisztviselők nyugdíjalapját, ezt a gyár évenként nagy összeggel támogatta, a nyugdíjalap a milleneum évére csaknem 1 millió forintra szaporodott;
2. a munkások segélyalapjukból kamatmentes kölcsönt vehettek föl;
3. a gyárnak 22 munkásháza volt 445 lakással, ezekben az évi lakbér 93-150 forint;
4. a gyáregységekben étkező helyiségek és fürdők voltak;
5. a gyáregységekben orvosi szoba volt, ahol a járó betegeket ingyen gyógykezelték;
6. a beteg munkásoknak és családjaiknak a betegsegélyző pénztár az előírtnál többet fizetett, sőt a munkások özvegyeit és árváit is segélyezték;
7. a agyári munkagépeket védőkkel szerelték föl;
8. az “inasok” oktatására a gyár saját iskolát tartott (1896!).

Mechwart élete eggyéforrt a Ganz-gyárral. Tevékenységét áthatotta az a törekvés, hogy munkalehetőséget teremtsen és a termelt áruknak piacot szerezzen. E célok magvalósításával a gyár is szüntelenül növekedett.

A Ganz-gyár gyorsan fejlődött. Ez jól érzékelhető az alábbi adatokból:

1. 1869—ben Ratiborban (Porosz-Szilézia) “fiókgyárat” alapítottak; a cél az volt, hogy a német gyárakkal minél sikeresebben vehessék föl a verrsenyt;
2. 1878 augusztusában a vízivárosi Kacsa utcában villamos részleget létesítettek (Ausztria-Magyarországon a Ganz volt az első gyár, mely villamossággal kezdett foglalkozni);
3. 1880-ban a Ganz és Társa megvásárolta az Első Magyar Vasúti Kocsigyár Rt. gyártelepét;
4. 1887-ben – minél eredményesebb ausztriai üzletvállalás érdekében – a Ganz-gyár megvásárolta, majd jelentősen fejlesztette leobersdorfi gépgyárat;

az 1880-as évek végén a Ganz-gyár bérbe vette a petrovagorai (Topusko, Horvátország) nagyolvasztót.